Feketerigó-fészektálca
Ezzel az új települési madárvédelmi eszközzel a kúszónövényekkel befuttatott épületfalakon és az erkélyeken (esetleg az ablakban is) segíthetjük a fekete rigók költését. A fészektálca előnye, hogy ebbe más fajok: házi és kerti rozsdafarkú, barázdabillegető, szürke légykapó és balkáni gerle is beköltözhetnek.
Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 1993. október 19-én alakult.
A Szakosztály magalakítását, az tette szükségessé, hogy az MME soraiban egyre többen voltak - és vannak - olyanok, akik nem- vagy nem csak a madarak iránt érdeklődnek.
Nálunk is, mint szerte a világon, egyre többen fordulnak a kétéltűek és hüllők felé, egyre többen kíváncsiak a békák, gőték, gyíkok, kígyók életére. Még egy oka volt a Szakosztály megalakulásának. Hazánkban is, mint a világ más tájain, de különösen a fejlett országokban, egyre több kétéltű- és hüllőfaj kerül veszélybe, nem egyet a közvetlen kipusztulás fenyeget. Magyarországon még viszonylag jobb a helyzet, de már nálunk is számos jele látszik a kedvezőtlen folyamatok erősödésének. A Szakosztály önkéntesei pedig számos területen segíthetnek abban, hogy javítsuk egy-egy faj, vagy fajcsoport életfeltételeit.
Számos feladatot tűztünk magunk elé. Kezdettől fogva elsődleges célunk volt egy országos kitekintésű adatgyűjtés a hazai fajok elterjedésének minél tökéletesebb megismerése végett. Hosszú éveken keresztül nem állt rendelkezésre olyan technikai háttér, melynek segítségével intenzíven és széles körben kiterjesztve tudtuk volna ezt a munkát végezni. Az Internet mindennapos használati eszközzé válása tette végül lehetővé, hogy belevághassunk a tömeges adatgyűjtésbe és ehhez megfelelő felületet és tároló kapacitást is tudjunk biztosítani.
A Szakosztály specializált fajvédelmi munkákat is végez. Ezek leírása a Tevékenységeink menüpontban olvasható. A célfajok kiválasztását nagyban befolyásolja, hogy mekkora a rájuk nehezedő környezeti veszély vagy éppen a népszerűségük. A 2000-es évek első felében például sikeres programot hajtottunk végre a mocsári teknős érdekében, mely tovább növelte a faj védelme iránt érdeklődők táborát.
2010-ben indítottuk el kirándulásainkat, melyek egy adott helyen egy-egy faj (például a pannongyík vagy a foltos szalamandra) állományainak felmérését célozták meg. Jövőbeni terveink közt szerepel, hogy az MME madármegfigyelő napjai mellé egyre több hasonló kirándulást szervezünk herpetológiai célzattal.
Fontos feladatunknak tekintjük, hogy állást foglaljunk olyan kérdésekben, amelyek például a laikus érdeklődőket vagy a kétéltűeket és hüllőket otthonukban tartókat is érintik. Szeretnénk a közeljövőben kifejteni véleményünket az idegenhonos hüllő- és kétéltűfajok (pl. az ékszerteknős) behurcolásáról vagy a mérgeskígyótartás magyarországi szabályozásáról. Tanácsokkal szeretnénk ellátni azokat, akik sérült állatokat fognak be jó szándékkal, vagy egyéb módon kerülnek kapcsolatba kétéltűekkel és hüllőkkel. Honlapunk látogatói olvashatják kidolgozott javaslatainkat olyan kertek létrehozásához, ahol szívesen látott vendégek a napozó gyíkok és siklók (lásd Kétéltű- és hüllőbarát kert program) vagy a brekegő békák.
Mindezeket a célokat nem egyedül szeretnénk elérni, hanem mindazokkal, akik osztoznak velünk e különleges állatcsoport szeretetén és csodálatán. Legyen szakosztályunk tagja vagy csak időről időre segítő önkéntesünk, mindenkit nagyon sok szeretettel váruk, aki részt venne programjainkban, és örömmel segítené munkánkat.
A Szakosztály vezetősége jelenleg 4 főből áll: Babocsay Gergely, Halpern Bálint, Vági Balázs és Vörös Judit. Mandátumuk 2013-ig szól. Taglétszámunk jelenleg 73 fő, és még mintegy 200 főre tehető azok száma, akik rendszeresen érdeklődnek munkánk iránt. Levelezőlistánkon közérdekű információkat szoktunk körbeküldeni. Ha szeretne feliratkozni a listára, kérjük, írjon a központi e-mail címünkre: khvsz@mme.hu.
Monitoring programok
Az MME Monitoring Központja a '90-es évek elején kezdte meg működését, s ezen időszak alatt több országos állományfelmérő- és monitoring programot indított el, melyek sikeres működését elsősorban a felmérőmunkába bekapcsolódó jelentős számú önkéntesnek köszönhetjük.
Az MME három legjelentősebb állományfelmérő- és monitoring programja: a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM), a Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) és a Vonuló Vízimadár Monitoring program (VVM).
A terepi- és adatközlő munkákban évente sok száz önkéntes vállal aktív szerepet, akiknek munkáját a területi koordinátorok és a Monitoring Központ irányítja.
Az MME az utóbbi években jelentősen bővítette madármonitoring-programjainak számát, amelyeknél a központi koordinációt egyre több esetben az MME Monitoring Központja végzi. Programjaink többségének felhívásai, ismertetői, adatlapjai és terepnaplói letölthetők honlapunkról is, ahol a felmérések eredményeit, összefoglalóit is rendszeresen közzétesszük. 2005 óta internetes adatfeltöltő- és információs portálok is rendelkezésre állnak.
Célunk, hogy az élőhelyekről, fajokról változatos módszerekkel történő adatgyűjtések eredményei, végső soron egyetlen központi adatbázisba kerüljenek, ahonnan különböző lekérdezésekkel valamennyi felmérőnk tájékozódhat saját adatainak sorsáról, illetve az ország egész területén folyó madarász-aktivitásról, a felmérések eredményeiről.
A Natura 2000 területek kihirdetése utáni feladatok
A Natura 2000 területek kihirdetésétől fogva a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése vagy elérése érdekében hozott intézkedéseket vagy korlátozásokat a természetvédelmi hatóság a területről készítendő kezelési tervben határozza meg.
A kezelési tervek védett területekkel átfedésben lévő Natura 2000 területek esetében a védett terület kezelési tervével megegyeznek, hiszen azok tartalmazzák a területek természetvédelmi céljait. Ezeken a területeken, különösen a nemzeti parkok törzsterületein, a Nemeti Parki Igazgatóságok a kezelésért felelős szervezetek, sokszor a (föld)tulajdonosi jogkört is gyakorolják, így ezeknek a terveknek az elkészítése egyszerűbb. Ezeket a kezelési terveket miniszteri rendelet formájában hirdetik ki.
Nem védett Natura 2000 területek esetében úgynevezett fenntartási tervek (FT) készítésére van lehetőség. A FT készítése nem kötelező, csak egy lehetőség, hogy adott Natura 2000 terület menedzseléséhez írásban lefektetett szempontok legyenek. Ezek a tervek abban különböznek a védett területek kezelési terveitől, hogy míg utóbbiak esetében a természetvédelmi céloknak rendelődik alá a földhasználat, addig a fenntartási tervek esetében a gazdasági, társadalmi célokkal egy rangban kap szerepet a közösségi természetvédelmi cél. Ez azt jelenti, hogy a területhasználat figyelembevételével, arra és a gazdasági tevékenységet befolyásoló jogszabályi és egyéb feltételekkel, az érintettek bevonásával szükséges elvégezni a fenntartási terv elkészítését. A fenntartási tervben ezek a szempontok is megjelennek, nem csak a természetvédelmiek. Fenntartási terveket a nem védett Natura 2000 területek esetében az EU LIFE Nature programjában nyertes pályázatok megvalósításakor, valamint külön projektekben dolgoztak ki. Egyelőre az 500-nál több haza Natura 2000 területből mindösszesen néhány 10 terület esetén készült fenntartási terv.
A fenti folyamatot segíti, hogy a természetmegőrzési területekhez a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékesei meghatározták a területek természetvédelmi célkitűzéseit. Ezekkel a célkitűzésekkel kell összhangba hozni a területek használati módjait.
Madárvédelmi területekhez – annak más logikájú kihirdetése és EU-s eljárásrendje miatt – nem készültek egyelőre természetvédelmi prioritások.
Az Élőhelyvédelmi Irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték.
A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható, ha a terület kedvező természetvédelmi helyzete ezáltal is megőrizhető. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Ilyen lehet például a nád- és vízinövényzet levágása, növényvédőszerek felhasználása vagy bármely vadászati, halászati és turisztikai tevékenység. A gazdálkodóval kötött szerződés esetében a tulajdonos vállalja, hogy a területen a gazdálkodást a kezelési tervben foglaltak szerint végzi, például egy kaszáló esetében a kaszálást csakis a kezelési tervben meghatározott időpontokban végzi el. A védelem, szerződés útján történő érvényesítésére a többi tagországban számos példa van. Hazánkban azonban a gazdákkal való szerződéskötés feltételrendszerének kialakítása még csak most van folyamatban.
Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. Az Európában vadon élő madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást is elő kell segíteni. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek, de a hazánkban 1997 óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kidolgozott mintavételi eljárások jó alapot nyújtanak majd a Natura 2000 területek monitorozásához.
A Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel. A természeti értékek megőrzése és gondozása is járhat gazdasági előnyökkel, amit már Magyarországon is számos példa bizonyít.
A hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, egy az eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket és munkákat, elősegítve páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét.
Megjegyezendő ugyanakkor, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem azt kiegészítik.
forrás: termeszetvdelem.hu
Hazai jogszabályi háttér
A Natura 2000 területek jogi hátterét a kijelölés előkészítési eljárását szabályozó, valamint a Natura 2000 területekre vonatkozó általános szabályozást a 275/2004 Kormányrendelet tartalmazza. A tervezet mellékletei tartalmazzák a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek listáját. A kijelölt területek helyrajzi számos listáját, annak nagy mérete és az esetleges majdani szakmai célú változások egyszerűsítése miatt, külön miniszteri rendeletben adták ki.
A tagállamok által kijelölt Natura 2000 területek ellenőrzése az Európai Bizottság által A különleges madárvédelmi területeket a tagállamok hirdetik ki. A megfelelő lefedettséget abban az esetben vizsgálja a Bizottság, ha panasz érkezik egy tagállamra a hiányos teljesítés kapcsán. Először többnyire informális konzultációt kezdeményeznek a Bizottság szakértői a tagállammal, majd a konzultáció kedvezőtlen kimenetele esetén, vagy nyilvánvaló mulasztás esetében formális eljárást indítanak a tagállam ellen, mely kedvezőtlen esetben az Európai Bíróságig is eljuthat.
Az élőhelyvédelmi irányelv alapján javasolt területek esetében a Bizottság szakmai szempontból az ún. biogeográfiai szemináriumok keretében saját és esetileg felkért szakértői útján fajonként és élőhelyenként megvizsgálja a javasolt területeket aszerint, hogy egy adott régión belül a területek megfelelő módon lefedik-e a régió állományát. A tagállamoknak lehetősége van az irányelv III. mellékletében meghatározott kritériumok rugalmasabb kezelésére, amennyiben az egy vagy több kiemelt jelentőségű fajnak/élőhelynek otthont adó területek a tagállam területének több, mint 5%-át teszik ki. A kijelölt területeknek a fajok és élőhelyek megfelelő reprezentativitásán túl a Natura 2000 hálózat koherenciáját is biztosítani kell. Adott esetben a Bizottság kezdeményezheti újabb területek kijelölését, melynek elmaradása a különleges madárvédelmi területeknél említett formális eljárás követhet.
Néhány pontosításról a hazai és a bizottsági felelősök között több körben folytak egyeztetések. Az ebből következő terület kijelölés pontosítások jelenleg is zajlanak, a Bizottság szakmai előírásainak megfelelően. Ennek megfelelően a fenti rendeletek módosultak és néhány ponton módosulhatnak a továbbiakban. További változásokat okozhatnak a közérdekből végrehajtott beruházások, ahol a beruházás által okozott természeti kár ellenére az eredeti terület is szerepel a jegyzékben, de a kompenzálásként kijelölt új Natura 2000 területek bővítik a listát.
A földhasználatra vonatkozó részletes szabályozás és a korlátozásokból eredő gazdasági kiesések kompenzálására a gyepek esetén született meg. A „Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormányrendelet” kötelező szabályokat fogalmaz meg a Natura 2000 hálózatba tartozó, gyep művelési ágú területek használatáról, a „Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet” az előbbi jogszabályban foglalt korlátozások után járó kompenzációs kifizetésekről szól.
A Natura 2000 több, leginkább a földhasználatot és annak mezőgazdasági támogatási részét érintő hazai jogszabályba épült be. Egyes pályázati kifizetési rendszerekben a Natura 2000 területek megjelennek prioritásos területekként, amelyek plusz pontot jelentenek az ilyen területekkel pályázók számára, például az agrár-környezetgazdálkodási program egyes részeinél.