Mivel fészket – a többi sólyomféléhez hasonlóan – nem épít, ezért állománya jelentősen függ a természetes (pl. varjú- vagy szarka fészek), illetve mesterséges (pl. költőláda, épületek párkányai, erkélyek virágládái) fészkelőhelyek számától. Költőládákkal jól telepíthető gyepek, agrárterületek közelében, ahol rágcsálók, főleg a mezei pocok, nagy számban jelen vannak. Rágcsálókon kívül fogyaszt még rovarokat (nagyobb sáskákat, szöcskéket), gyíkokat, illetve énekes madarakat is. Utóbbiakat jelentősebb arányban a városi vércsék zsákmányolják. A vörös vércse egyike a városokban is otthont találó ragadozó madarainknak. Állománya jelenleg Budapesten 60-80 párra tehető, ezzel szemben Bécsben 400 pár fölött van a költőpopuláció becsült mérete.

Állományát, hasonlóan a többi síkvidéki ragadozó madárhoz, két fő tényező veszélyezteti, az áramütés és mérgezés. Az élőhelyén keresztülfutó középfeszültségű vezetékek tartóoszlopai kiváló kiülőhelyként szolgálnak, ahonnan a nyílt területeken kifigyelhetik táplálékállataikat, illetve sikeresen vadászhatnak.

A szigetelés nélküli vagy nem madárbarát kialakítású oszlopfejek azonban rendkívül sok vércse életét követelik, így az egerészölyv után a vörös vércse az áramütésben legnagyobb számban elpusztult ragadozó madarunk. A legtöbb áldozatot szedő középfeszültségű tartóoszlopok leszigetelésével az utóbbi években csökkent az ilyen jellegű madárpusztulás, azonban az ország nagy részén még mindig találhatók veszélyes oszlopok, amelyek szigetelésre, átalakításra várnak. A beavatkozások rendkívül költségesek és időigényesek is, ezért azokat először ott kell elvégezni, ahol a legtöbb madár esik áldozatul, vagy ahol a legnagyobb ennek veszélye. A szigetelendő szakaszokra az MME tesz javaslatot. Ezért az MME önkénteseinek részvételtelével folyamatosan végez ellenőrzéseket a nem madárbarát kialakítású vezetékszakaszokon. Ehhez a felméréshez várjuk az érdeklődők jelentkezését.

A mezőgazdasági tevékenység és az apróvad-állomány védelme érdekében legálisan, illetve illegálisan kihelyezett mérgek a mai napig jelentős károkat okoznak ragadozó madaraink, így a vörös vércse állományában is. Újabban az MME gazdálkodókkal együttműködve, a rágcsálók méreg helyett természetes úton történő gyérítésére, vércsetelepítési, vércseláda-örökbefogadási programokat indított az országban több helyen is. Ezek sikerrel folynak. Az a célunk, hogy ennek a programnak a minél szélesebb körű megismertetésével egyre több gazdálkodót nyerjünk meg a bekapcsolódásra és ezen keresztül a méregmentes gazdálkodásra.

Várunk minden érdeklődőt, aki a gyakorlati vércsevédelembe kíván bekapcsolódni!

További információk a fajról és vércsevédelmi és kutatási tevékenységekről:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-faltin
https://www.facebook.com/vercsevedelem/

Ezt a gólyát egy évvel korábban jelölték, távcsővel leolvasható színes gyűrűvel, fióka korában, a Skandináv-félsziget déli részén (Skåne tartomány). A fiatal madár egy szeméttelepen táplálkozott más gólyák társaságában. Itthon ez a negyedik svéd gyűrűs fehér gólya megkerülés, a korábbi években azonosított példányokat is Dél-Svédországban jelölték. 

Svéd gyűrűs fehér gólya megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Svédországban viszonylag kevés fehér gólya fészkel, évente száznál kevesebb fiókát jelölnek, így a távolsági megkerülések sem gyakoriak. A skandináv állomány a hazaihoz hasonlóan a DK-Európai vonulási útvonalat használja. A fiatal madarak, mint a most megfigyelt svéd gyűrűs példány, 3-4 évig kóborólnak a fészkelési és telelési helyeik között. Legtöbbször az afrikai kontinensen tartózkodnak egész évben, de gyakran megfigyelhetünk itthon is nem költő, kajtár fiatal madarakat.

A svédországi kóborló madár mellett a Tiszafüredi szeméttelepen aznap számos gólya táplálkozott, köztük két szlovák, egy cseh, egy szerb és egy lengyel gyűrűs példány. A Vajdaságban gyűrűzött gólya egy repatriált fiatal madár volt 2018-ban. Az egyik szlovák gyűrűs gólyát Rozsnyótól nem messze jelölték fióka korában, szintén 2018-ban. A többi gyűrűs példány esetén még várjuk a gyűrűzési adatokat a társközpontoktól. 

További információ a fehér gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic

 

Dr. Csorba Gábor
elnök, csorba@mttm.hu

Dr. Boldogh Sándor András
titkár, sandorboldogh@yahoo.com  

Görföl Tamás
titkár, gorfol@nhmus.hu

Dr. Németh Attila
titkár, attila.valhor@gmail.com

Ezt a madarat 2017. február elején gyűrűzték Budapesten, a Római parton (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Azon a télen különösen sok vízimadár gyűlt össze a Dunán és a be nem fagyott vizeinken. 

Telelő szárcsák Buapesten, a Soroksári Dunán, 2017. február (Fotó: Lukács Katalin Odett) 

2016/2017 telén összesen 81 szárcsát gyűrűzek a Duna Budapesti szakaszán. Ezek közül korábban már két példányról érkezett távolsági megkerülési adat a Madárgyűrűzési Központba. Egyiket 2018. szeptemberben Oroszországban, Csuvasföldön ejtették el. A másik példányt Lengyelországban, Katowice közelében figyelték meg több alkalommal, 2017. októberében és 2018. februárban. Ez utóbbi madár azon a télen hamarabb visszatért északra, esetleg nem is vonult messzebbre, de mivel nincs több megfigyelési adata, ezt nem tudhatjuk.

A 2016/2017. telén a Duna budapesti szakaszán jelölt szárcsák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)

A szárcsa vonuló madár, de a nagy elterjedési területén belül más-más vonulási szokásaik vannak az egyes állományoknak. A Nyugat- és Dél-Európai szárcsák nem vonulnak, csak az időjárási helyzettől és a vizek táplálékellátottságától függően változtatják a tartózkodási helyüket. A Kelet- és Észak-Európai állományok télen délebbre húzódnak. Ha a fészkelő helyen keményebb a tél, befagynak az utolsó vízfolyások is, nagy számban jelennek meg a Kárpát-medencében, Dél-Európában, de nem ritkán Észak-Afrikában is.  

A fiókáit vezető szárcsa a Visztula egyik holtágában (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

Nálunk gyakori fészkelő madár, ebben az időszakban vezetik a fiókáikat. Az itthoni költő madarak elsősorban a Kárpát-medence be nem fagyott vizein vagy a Földközi-tenger partvidékén telelnek.

A megfigyelt szárcsát fényképről, a fémgyűrű száma alapján azonosították (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

További információ a szárcsáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fulatr

 

Ezt a madarat 2019. szeptember végén, az őszi vonulása során jelölték a Mekszikópusztai Madárvártán (Koleszár Balázs). Ez a példány jelenleg a legészakibb megkerült magyar gyűrűs havasi partfutó a hazai madárgyűrűzési adatbankban. 

Az Észtországban megfigyelt havasi partfutó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Az Észtországban megfigyelt madár gyűrűzéskori képe (Fotó: Koleszár Balázs)

Ezen kívül még egy példány került meg Észtországban, 2001-ben, egy szintén a Fertő-tónál, de csak fémgyűrűvel jelölt havasi partfutót találtak sérülten egy másik Balti-tengeri szigeten, a mostani megfigyelési helytől délebbre. 

A gyűrűzési helytől több, mint 500 km-re megkerült magyar gyűrűs havasi parfutók megkerülési helyei (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon 2017. óta jelölik a havasi partfutókat színes, teleszkóp segítségével is leolvasható gyűrűkkel a vonulási időszakban, a legtöbbet a Fertőújlak közelében elterülő Borsodi dűlőben, a Fertő-Hanság Nemzeti Park szakemberei.

Fertő-Hanság Nemzeti Park, Borsodi dűlő (Fotó: Dr. Hadarics Tibor)

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres vonuló madárfaj. Hozzánk ősszel elsősorban a Baltikum felől érkeznek és DNy Európába, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére, valamint az Atlanti partvidékre vonulnak tovább. Tavasszal, a fészkelőhelyekre vonuló madarak Észak, Északkeleti irányban szelik át a kontinenst.

További információ a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

 

A madarat többször is látták június első hetében a Fertőújlak melletti Borsodi dűlőben (megfigyelők: Mogyorósi Sándor, Dr. Hadarics Tibor, Balaskó Zsolt), valamint ezt megelőzően, május végén, innen nem messze, Mosonszentandrás határában (Zicksee, Ausztria).

Bolgár gyűrűs gulipán megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ezt a gulipánt 2019 nyarán fiókakorában jelölték, narancssárga gyűrűvel, egy Fekete-tengeri sólepárlóban (Pomorie saltpans). Tavaly augusztusban Dél-Franciaországban (Hyères) is megfigyelték. Ez az első bolgár gyűrűs gulipán megkerülés Magyarországon.

Bolgár gyűrűs gulipán (Fotó: Dr. Hadarics Tibor)

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban Észak-Afrika partvidékein tölti.

Itthon ezidáig közel kétezer gulipánt gyűrűztek, elsősorban fiókákat. Ezek közül 23 példány került meg  külföldön. Az 1950-es években a Szeged melletti Fehér-tavon gyűrűzött gulipánok közül kettő példány került kézre Bulgáriában, a Fekete-tenger partvidékén (ezeket Dr. Beretzk Péter és Warga Kálmán gyűrűzte). Magyarországon 15 külföldi gyűrűs gulipán megkerülését regisztráltuk eddig. Megkerülési térképek és további információ a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo