Denevért találtam - mit tegyek?
Egész közel kerülni egy denevérhez egyedülálló élmény, ami legtöbbünkkel ritkán vagy soha nem esik meg. A denevérek lenyűgöző, nagyon hasznos, ugyanakkor indokolatlanul elutasított és lebecsült állatok. Magyarországon minden denevér védett, egyedeik és szálláshelyeik elpusztítása tilos. Segítsünk rajtuk!

Vörösvércse-védelmi Munkacsoport
A vörös vércse az egyik leggyakoribb ragadozó madár fajunk, fészkelő állománya 6000-8000 párra tehető és az utóbbi időben stabilnak mutatkozik. Egész évben találkozhatunk velük, ám a nálunk költő populáció egy része ősszel délebbre vonul (Dél-Európába, Észak-Afrikába), miközben „helyükre” északabbról származó egyedek érkeznek telelni.

Mivel fészket – a többi sólyomféléhez hasonlóan – nem épít, ezért állománya jelentősen függ a természetes (pl. varjú- vagy szarka fészek), illetve mesterséges (pl. költőláda, épületek párkányai, erkélyek virágládái) fészkelőhelyek számától. Költőládákkal jól telepíthető gyepek, agrárterületek közelében, ahol rágcsálók, főleg a mezei pocok, nagy számban jelen vannak. Rágcsálókon kívül fogyaszt még rovarokat (nagyobb sáskákat, szöcskéket), gyíkokat, illetve énekes madarakat is. Utóbbiakat jelentősebb arányban a városi vércsék zsákmányolják. A vörös vércse egyike a városokban is otthont találó ragadozó madarainknak. Állománya jelenleg Budapesten 60-80 párra tehető, ezzel szemben Bécsben 400 pár fölött van a költőpopuláció becsült mérete.
Állományát, hasonlóan a többi síkvidéki ragadozó madárhoz, két fő tényező veszélyezteti, az áramütés és mérgezés. Az élőhelyén keresztülfutó középfeszültségű vezetékek tartóoszlopai kiváló kiülőhelyként szolgálnak, ahonnan a nyílt területeken kifigyelhetik táplálékállataikat, illetve sikeresen vadászhatnak.
A szigetelés nélküli vagy nem madárbarát kialakítású oszlopfejek azonban rendkívül sok vércse életét követelik, így az egerészölyv után a vörös vércse az áramütésben legnagyobb számban elpusztult ragadozó madarunk. A legtöbb áldozatot szedő középfeszültségű tartóoszlopok leszigetelésével az utóbbi években csökkent az ilyen jellegű madárpusztulás, azonban az ország nagy részén még mindig találhatók veszélyes oszlopok, amelyek szigetelésre, átalakításra várnak. A beavatkozások rendkívül költségesek és időigényesek is, ezért azokat először ott kell elvégezni, ahol a legtöbb madár esik áldozatul, vagy ahol a legnagyobb ennek veszélye. A szigetelendő szakaszokra az MME tesz javaslatot. Ezért az MME önkénteseinek részvételtelével folyamatosan végez ellenőrzéseket a nem madárbarát kialakítású vezetékszakaszokon. Ehhez a felméréshez várjuk az érdeklődők jelentkezését.
A mezőgazdasági tevékenység és az apróvad-állomány védelme érdekében legálisan, illetve illegálisan kihelyezett mérgek a mai napig jelentős károkat okoznak ragadozó madaraink, így a vörös vércse állományában is. Újabban az MME gazdálkodókkal együttműködve, a rágcsálók méreg helyett természetes úton történő gyérítésére, vércsetelepítési, vércseláda-örökbefogadási programokat indított az országban több helyen is. Ezek sikerrel folynak. Az a célunk, hogy ennek a programnak a minél szélesebb körű megismertetésével egyre több gazdálkodót nyerjünk meg a bekapcsolódásra és ezen keresztül a méregmentes gazdálkodásra.
Várunk minden érdeklődőt, aki a gyakorlati vércsevédelembe kíván bekapcsolódni!
További információk a fajról és vércsevédelmi és kutatási tevékenységekről:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-faltin
https://www.facebook.com/vercsevedelem/
Svéd gyűrűs fehér gólya Magyarországon
Június elején Tiszafüred határában figyeltek meg egy Svédországban gyűrűzött fehér gólyát (megfigyelő: Veszelinov Ottó).

Ezt a gólyát egy évvel korábban jelölték, távcsővel leolvasható színes gyűrűvel, fióka korában, a Skandináv-félsziget déli részén (Skåne tartomány). A fiatal madár egy szeméttelepen táplálkozott más gólyák társaságában. Itthon ez a negyedik svéd gyűrűs fehér gólya megkerülés, a korábbi években azonosított példányokat is Dél-Svédországban jelölték.

Svéd gyűrűs fehér gólya megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Svédországban viszonylag kevés fehér gólya fészkel, évente száznál kevesebb fiókát jelölnek, így a távolsági megkerülések sem gyakoriak. A skandináv állomány a hazaihoz hasonlóan a DK-Európai vonulási útvonalat használja. A fiatal madarak, mint a most megfigyelt svéd gyűrűs példány, 3-4 évig kóborólnak a fészkelési és telelési helyeik között. Legtöbbször az afrikai kontinensen tartózkodnak egész évben, de gyakran megfigyelhetünk itthon is nem költő, kajtár fiatal madarakat.
A svédországi kóborló madár mellett a Tiszafüredi szeméttelepen aznap számos gólya táplálkozott, köztük két szlovák, egy cseh, egy szerb és egy lengyel gyűrűs példány. A Vajdaságban gyűrűzött gólya egy repatriált fiatal madár volt 2018-ban. Az egyik szlovák gyűrűs gólyát Rozsnyótól nem messze jelölték fióka korában, szintén 2018-ban. A többi gyűrűs példány esetén még várjuk a gyűrűzési adatokat a társközpontoktól.
További információ a fehér gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic