Tűzifa kugliba
10-20 cm átmérőjű tűzifa kuglikba akár több tucatnyi költőüregből álló darázsgarázs készíthető, ha 3-10 mm átmérőjű fúróval sűrűn átlyuggatjuk 3-10 cm mély lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de ha hozzájutunk, vagy készíteni tudunk hasított és a hasítási felületen csiszolt rönköket, akkor a törzs oldalába is fúrhatunk.

Fúrjuk ki a darázsgarázsokat, ...

Darázsgarázsunknak érdemes lábat készíteni, amivel elkerülhető a fa aljának nedvesedése, korhadása. Első lépésben fúrjunk egy-egy 10 mm átmérőjű  lyukat a tűzifa kugli mindkét végéhez úgy, hogy a farönk hossztengelyére merőleges lyukak tengelye ferdén kifelé mutasson. Ezt követően egyforma hosszú ujjnyi vastag ágak végeit faragjuk meg annyira, hogy enyhén szorulva belemenjenek a láb furataiba.  

... majd a lábak helyét, ...

... vágjunk lábakat ...

... faragjuk meg a végüket, ...

... majd csavarjuk a helyükre, ...

... és máris kész a mobil darázsgarázs.

A tűzifa kugliba készített darázsgarázsok könnyen mozgathatók, ezért ideálisak arra is, hogy az ablakpárkányon lévő virágláda mellé telepítsük ezeket. Így a nektárt gyűjtögető magányos méhek a méh legelő mellett a költőüregeket is megtalálhatják, nem is beszélve arról, hogy így mi is könnyebben megfigyelhetjük a darázsgarázsokban jövő-menő állatokat.

Farakásba
A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a fantasztikus farakásunkba szeretnénk darázsgarázsokat készíteni. Ebben az esetben akár több száz lyukat is fúrhatunk a fenti módon a tűzifa rönkökbe, jó nagy darázsgarázs telepet kialakítva.

Legkönnyebben fantasztikus farakásba készíthetünk darázsgarázsokat, mert itt a rönkök már eleve a helyükön vannak, és a fúráshoz jól rögzítettek.

Nádszövetből
Szorosan összecsavart, 10-20 cm vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel (a vasfűrész is jó) vágjunk le egy 30-40 cm hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült darázsgarázs zsinórral függesztve, vagy nyárs vastagságú villás ág lábra tűzve a virágágyásba is állítva is kihelyezhető.

Szorosan csavarjuk fel a nádszövetet, ...

... a törött nádvégeket fűrészeljük le, majd vágjuk le a kívánt méretet, ...

... az így kapott darázsgarázs mindkét oldalát szorosan drótozzuk össze, ...

... a nádszálak üregeit mindkét végen tisztítsuk ki, ...

... végül a nádszövetből készült darázsgarázst zsinórral akasszuk ki, ...

... de faraghatunk nyárs ...

... lábat is, ...

... amivel virágágyásba is állíthatjuk.

Akinek nincs kedve vagy lehetősége darázsgarázst készíteni, ezt beszerezheti az MME boltjában (telefon: 06-20/969-7778, E-mail: mmebolt@mme.hu) is.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Orbán Zoltán

Függő etető terményhálóból

A krumplit, a vörös- és lilahagymát ma már szinte kizárólag műanyag „raser” hálós kiszerelésben vásároljuk, amit a kiürülést követően többnyire ki is dobunk. Ez a háló két perc alatt átalakítható madáretetőnek.

Első lépésben vágjuk le a háló egyik záró csomóját vagy fémgyűrűjét, ...

... így az egyik oldalán nyitott zsákhoz jutunk, ...

... amit a krumpli vagy hagyma eltávolítását követően ...

... akár napraforgóval, ...

... akár dióval tölthetünk fel. ...

Ezt követően már csak a zsák száját kell oldható csomóval, kellően hosszú zsineggel bekötni, ...

... és már ki is akaszthatjuk a madaraknak – a képen kék cinegének (Fotók: Orbán Zoltán).

Ehhez inkább műanyag zsinórt használjunk, mert a természetes anyagból készült spárga nedvesség hatására megduzzad, nehezen kibogozhatóvá válik, ami megnehezíti az újbóli feltöltést. Amennyiben napraforgóval szeretnénk alkalmazni ezt az etetőt, a háló szemein kihulló magok miatt lehetőleg ott használjuk, például kertben, ahol ez nem jelent problémát. Ha a „szemetelés” nem elfogadható, például panelházi erkélyen, a hálós etetőbe tegyünk „tisztább” dióbelet, vagy nem sózott (kifőzött) szalonnát, faggyút, amivel házi készítésű cinkegolyóhoz jutunk.

Pillepalack-etető

Modern világunkban sajnálatos módon elterjedtek a vissza nem váltható (egyutas) csomagolóanyagok, köztük a mindannyiunk által ismert, vékony falú PILLE palackok. Bár a madárvédelmi felhasználás nem oldja meg az általuk okozott környezetterhelést, a 1,5 l-es ásványvizes flakontól az 5 l-es étolajosig bármelyikből percek alatt készíthető madáretető. Ehhez a színezetlen (átlátszó) palack mellett egy éles, vékony pengéjű konyhakésre van szükségünk, de még jobb, ha tapétavágó sniccert használunk. Mindenekelőtt mossuk ki és szárítsuk meg a flakont. Lehetőleg ne használjunk olyan műanyag dobozokat, kannákat, amiben mérgező anyagokat, például gépolajat tárolnak, mert ezek mosóvize is veszélyes hulladéknak minősül, nem a kommunális szennyvízrendszerbe való.

Ezzel a magassággal az etető magtartályának befogadóképességét tudjuk szabályozni. A zárókupakot hagyjuk fent vagy pótoljuk, mert ez megvédi az etetőanyagot a beázástól. Ha éppen nincs kupakunk, de a fiók alján találunk parafa dugót, azzal is biztosíthatjuk a vízmentességet.

De a magtartályba nehezék követ téve az ablakpárkányra is állítható. Amennyiben vízzel töltjük fel, itatóként is remekül beválik ez az ügyes kis eszköz, ablakitatónak más megoldás alig lehetséges (ilyen olcsó és egyszerű semmiképpen), mivel a műanyag palack nem töri be az ablakot.

Mielőtt belevágnánk a munkába (és a terítőbe), egy jó tanács, hogy amennyiben szeretnénk elkerülni egy alapos veszekedést a ház asszonyával, lehetőleg ezt az etetőt se a családi asztalon, és különösen ne a legszebb abroszon készítsük el, mert a kés könnyen megcsúszhat, sebet ejtve nem csak a kezünkön, de a vászonban, a politúrban és a családi békében is.

Virágalátét etető

A 30-40 cm átmérőjű műanyag virágalátét az egyik leghasznosabb madárvédelmi eszköz, mert etetőnek és itatónak egyaránt kiválóan megfelel. Mindkét alkalmazás keretében helyezhető a talajra, fatuskóra, kis asztalra, ablakpárkányra, erkélyre, de könnyen átalakítható függő etetőnek, itatónak is.

Ehhez nem feltétlenül szükséges fúrógép, a lágy műanyagon akár kézzel is átvezethető a fúrószár, a kés vagy a sniccer hegye, de gáz- vagy gyertyalángon felhevített szeggel is eredményesek lehetünk.

Lehetőleg olyan alátétek válasszunk, melynek alján sugárirányú merevítő bordák vannak, mert ezek segítenek a lyukak helyének pontos tájolásában. Ez azért fontos, mert így biztosítható az egyenletes súlyelosztás és a vízszintes kihelyezés.

Ne felejtsük el, hogy amennyiben itatóként szeretnénk használni az eszközt, ne tréfáljuk meg magunkat az alátét aljára fúrt vízelvezető lyukkal!

Természetesen vásárolhatunk is etetőket, amikből számos változat kapható az MME boltjában.

Orbán Zoltán

"Nekünk mosolyt csal az arcunkra a reggeli kelés után kikukkantani
a madáretetőbe, ahol olyankor már nagy a nyüzsgés!"
(bejegyzés az MME Facebook oldalán)

ÖSSZEFOLGALÁS

• Az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart. 
• Az ivó- és fürdővíz mellett a madaraknak adható eleségek három csoportba sorolhatók, ezek mellett mással ne kísérletezzünk, mert az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők:
  • magvak - elsősorban (fekete) napraforgó, amibe keverhető apró szemű köles;
  • gyümölcs - elsősorban alma, továbbá olyan szedhető bogyók, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa;
  • állati zsiradék - elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj, illetve cinkegolyó (lehetőleg nem hálós kiszerelésű.
• Az etető mellett itassunk is, pontosabban az etetést érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben, mert több faj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
• Áprilistól már nem szabad etetni, mert ez a fiókák tömeges pusztulását okozhatja.

 Mettől meddig tart az etetési időszak? 

November-decembertől márciusig.

Az etetés Magyarországon a tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, dátum szerint november-decembertől március végéig tart, és ebben az időszakban bármikor elkezdhető, de a minél nagyobb madárforgalom érdekében érdemes a szezon elején elkezdeni.

Ilyenkor csak az etetőről táplálkoznak a madarak?

Nem.

Az állandó hazai madárfajok, illetve az északi költőállományok ősszel rajtunk átvonuló, hozzánk érkező képviselői éppen azért tudnak hosszabb rövidebb időre megállni vagy áttelelni nálunk, mert ilyenkor is megtalálják a természetes táplálékforrásokat: az őszre beérő magvakat, gyümölcsöket és bogyókat, továbbá a hullott lombban, a kéregrepedésekben, ágvillákban, fali repedésekben áttelelő rovarokat. Amint ez elfogy, továbbállnak, ha pedig a kóborló, vonuló próbálkozó madarak nem találnak elegendő vagy megfelelő táplálékot, azonnal otthagyják a területet.

 
És mindezt a gyakorlatban is megtapasztaljuk, ha működtetünk etetőt. Nagyon feltűnő ugyanis, hogy a madarak nincsenek folyamatosan ott, egy-egy órából alig néhány percig tart a nyüzsgés, majd akár 20-30 percre is eltűnnek egyik pillanatról a másikra.  

MIVEL ETETHETJÜK A MADARAKAT?

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak: magvak, gyümölcs és állati zsiradék, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivó- és fürdővízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni.  

1. Olajos magvak

A legfontosabb, ár/érték arányban is a legjobb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, nem hántolt (héjas) fekete (ipari) napraforgó, amibe apró szemű magvakat: kölest, muhart, mákot stb. is lehet keverni.

A csíz az egyik legkisebb termetű magevő az etetőn, de még ez a faj is gond nélkül
fogyasztja a napraforgómagot (videó: Orbán Zoltán)

2. Alma és bogyótermések

Hullott, illetve fákon maradt almát mi magunk is gyűjthetünk, ha pedig vásároljuk, elegendő a legolcsóbbat választani, emellett a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk. 

Az almát és a bogyófürtöket bokrok és fák ágcsonkjaira felszúrva, felkötözve a legjobb kihelyezni, de néhány almát a talajra, az etetőbe is tehetünk. 

Ezeket a gyümölcsöket a gyengébb csőrű, alkalmi áttelelő rovarevő madarak is fogyasztani tudják, a barátposzáták szinte kizárólag ezt fogyasztják az etetőn.

3. Állati zsiradék

A leginkább környezetbarát megoldás ökölnyi-kétökölnyi kacsa-, liba-, sertésháj, sertés zsírszalonna vagy faggyú kifüggesztése fák, bokrok ágaira. A közkedvelt cinkegolyó esetében törekedjünk a kisebb ökológiai lábnyomot jelentő műanyagháló-mentes, illetve XL méretű változatok (lásd a lenti videón) használatára.

+ 4. Ivó- és fürdővíz

Azok, akik télen is itatják a madarakat tudják, hogy szárnyas kosztosaink majdnem olyan gyakran, egyes fajok gyakrabban láthatók az itatón inni és fürödni, mint az etetőn táplálékot csipegetve.

A felsoroltakon kívül ne kísérletezzünk mással, mert:

• ezeket nem ismerik, és ezért (megromlás előtt) nem is fogyasztják a madarak;
• drágák;
• fokozott élelmiszerpazarlást jelentenek;
• jelentősen nagyobb az ökológiai lábnyomuk;
• romlandók lehetnek;
• nagy mennyiségben és tartósan fogyasztva, különösen romlottan (ilyen például az avas dió és szalonna, a penészes vagy nedvesen erjedő kenyér), veszélyesek lehetnek a madarak egészségére;
• különösen az 1. ponthoz kapcsolódva, az elvileg még szóba jöhető különböző magvak, termések kapcsán az alapelv az, hogy ha nem biztos az ember egy eleség megfelelőségéről, akkor úgy kell venni, hogy az nem megfelelő, ezért nem szabad odaadni a madaraknak. 

Végül, de nem utolsó sorban azt is tartsuk szem előtt, hogy a madarak nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők.

Hol és hogyan etessünk?

A legjobb etetőhely a rövid füvű vagy földes, a hullott lombtól elgereblyézett talaj, itt a földre is kiszórhatjuk, de nagyobb méretű műanyag virágalátétbe is tehetjük a magvakat és néhány almát. De ha lehetőségünk van rá, többféle magasságban (lábazat, ablakpárkány, erkély) is etessünk, mert így egyszerre több és többféle madarat láthatunk vendégül. 

A nagyobb befogadóképességű etetők jobbak, mint a kicsik, mert utóbbiakat gyakrabban, akár naponta után kell tölteni. Léteznek fél-egyzsáknyi magot befogadó önetetők, melyeket elegendő lehet néhány hetente vagy etetési időszak hónapjai alatt egyszer-kétszer feltölteni.

Számos etetőtípus, köztük cinkegolyó-konténerek is megtalálhatók az MME web boltjában.

Az etetés folyamatosságáról

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban mélyen beépült a köztudatba, hogy „Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert a madarak bajba kerülnek." Szerencsére a helyzet messze nem ennyire rossz! Amint ugyanis érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak. Ebből következően akkor is nyugodtan elkezdhetjük a tél elején az etetést, ha tudjuk, hogy még a szezonban el fogunk utazni, így lesz olyan időszak, amikor nem tudjuk újratölteni az etetőt, mert ez nem sodorja veszélybe a madarakat.

Kötelező etetni a madarakat?

Nem. 

A Magyarországon maradó és telelni hozzánk érkező madárfajok képviselői emberi segítség nélkül képesek átvészelni a telet. Azért nem vonulnak el, illetve azért vándorolnak, kóborolnak hozzánk, mert itt ősszel és télen is megfelelő táplálékot találnak. Ha pedig az időjárási szélsőségek (elsősorban a hólepel) vagy a természetes táplálékbázisok kiürülése miatt ez a helyzet megváltozik, a madarak területet váltanak, gond nélkül továbbrepülnek.

Nyáron is szabad etetni a madarakat?

Nem!

Ez nemcsak szükségtelen, de a fiókákra közvetlen életveszélyt is jelent.

Orbán Zoltán

A fészekalap

Milyen fecskének?

A fecske fészekalapok helyes felszereléséhez ismernünk kell a két sárfészket építő fecskefajunk viselkedését. A molnárfecskefészkek zártak, tetejüket a plafon vagy egy másik fészek adja és a madarak egy kis bebúvónyíláson át jutnak a fészekbe.

A füsti fecskék fészkei ezzel szemben nyitottak, ezért ezek a madarak sokkal szabadabbak a fészekelőhely-választásban (és kedvelik az épületek belső tereit is), de számukra is fontos, hogy a fészkeiket esőtől védett helyre építhessék.  

Fészekalap-típusok és alkalmazásuk

A fészekalapok készítésénél és kihelyezésénél tudnunk kell, hogy milyen fecske fajt szeretnénk ezekkel segíteni, illetve azt is, hogy hova szeretnénk ezeket felszerelni. A füsti fecske inkább a vidéki, falusi, tanyasi környezet fészkelő madara, mert életmódja erősen kötődik az állattartáshoz. A molnárfecske ezzel szemben inkább emberkövető, a leginkább városiasodott fecskénk, a nagyvárosok panelházaiba is ez a madár költözik be. 

Fészekalapok elkészítése

Az előző fejezetben látott, kétfészkes drót fészekalapok deszkaigénye:

• alaplap 30-40 cm (hosszúság) x 15-20 cm (szélesség);
• fészek tetőlap-deszka 30-40 cm x 15-17 cm;
• fecskepelenka deszkalapja 40-50 cm x 20 cm.

Tető nélküli változat
A deszkalapra szegelt fészekalapok előnye, hogy falfúrás nélkül, sokkal egyszerűbben és könnyebben szeggel is felfogathatjuk rá a drótot, nem is beszélve arról, hogy erre egyben az ürülékfelfogó fecskepelenkát is felcsavarozhatjuk. Amennyiben a tető és a fal találkozása sima, a drótot vagy a falapot a tető síkjáig toljuk fel, így a molnár- és a füsti fecskék is tudják használni. A fa fészekalapokat lehetőleg ne átmenő csavarokkal fogassuk fel, mert ha ráépülnek a fészkek, rendkívüli helyzetben (beázás, felújítás) nem tudjuk eltávolítani. Ezért jobb, ha bármikor szabadon hozzáférhető fém rögzítő füleket szerelünk a deszkalapok két oldalára vagy aljára. Természetesen a fázisfotókon bemutatotthoz képest más eszközök és technikai megoldások is alkalmazhatók!

Tetővel ellátott változat
Gyakran előfordul, hogy tető és a fal találkozásánál szegőléc húzódik, ezért a fészekalap és a tető között rés marad, ami csak a nyitott fészket építő füsti fecskék számára megfelelő. Amennyiben ilyen helyen zárt, bebúvó nyílással ellátott fészket építő molnárfecskéket szeretnénk megtelepíteni, a fészekalap tetejére szereljünk 15 cm-es vízszintes tetőt. Ezzel a megoldással a tetőig nem emelhető fészekalapok mindkét faj költése számára megfelelővé tehetők.

Telep változat
A fészekalapok méretben és alkalmazhatóságban is különleges változatát képezik az esővédő tetővel és lábazattal ellátott mesterséges telepek (elsősorban molnárfecskék számára), melyekről részletesen olvashat itt >>.

Mikor érdemes kihelyezni?

A fecskék évente kétszer költenek: az első április-májusban, a második június-júliusban kezdődik, de a szezon egészen szeptember-októberig is elhúzódhat. Ehhez igazodva a március végéig kihelyezett műfészkekben, fészekalapokon, mesterséges telepekben a legvalószínűbb a költés.

Telepítsünk sárgyűjtőhelyet is!

Ne felejtsük el, hogy sok helyen, különösen városi környezetben, a sár hiánya is korlátozhatja a fecskék megtelepedését, mert a madarak nem találnak fészeképítő anyagot. Ezért a mesterséges telepet érdemes egyszerűen kialakítható sárgyűjtőhelyek létesítésével együtt használni! 

Fecskevédelmi eszközök beszerzése

Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>

Védjük együtt a fecskéket!

Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán