Nagyon sokan rettegnek – ahogy mondják „irtóznak” – leggyakoribb kisrágcsálóinktól, az egerektől. Pedig a kisrágcsálók (köztük a patkányok) rendkívül tiszta állatok, és ha felelőtlen, nemtörődöm szemetelésünkkel nem adunk nekik lehetőséget az elszaporodásra, érdekes szomszédságot jelenthetnek. Talán nem is él bájosabb, kecsesebb mozgású állat a közelünkben a házi egérnél, a nagyobb fülű erdei egereknél, nem is beszélve a miniatűr mókusokhoz hasonlító pelékről! Ne tartsunk tehát tőlük, inkább törekedjünk arra, hogy egy-egy képviselőjük megjelenjen és megmaradjon madárbarát kertünkben, és ha már ott vannak, próbáljuk meglesni őket.

A védett fürge, fali és zöld gyíkok még a nagyvárosok, így Budapest belső kerületeiben is előfordulhatnak, egyes helyeken gyakorinak is számítanak. Ezeknek az ártalmatlan, ugyanakkor fantasztikus színű és viselkedésű állatok megtelepedésének, megmaradásának legfontosabb feltétele, hogy a rovar táplálék mellett bőven találjanak búvóhelyeket is, és alaptalan félelmünkben ne bántsuk, üldözzük őket. Inkább szánjunk rá időt, és telepedjünk le a gyíkvárunk közelébe, és figyeljük meg ezeknek a fantasztikus állatkáknak a viselkedését!

A szaporodásuk kapcsán vízhez kötött, petékkel szaporodó, nyirkos mikroklíma-igényű kétéltűek közül a változatos méretű és formájú, érdekes életmódú békák néhány faja szerencsére a nagyvárosokban is a közelünkbe varázsolják a természetet. Különösen akkor, ha természetes és mesterséges eszközökkel segítjük a megtelepedésüket, megmaradásukat.

A nappali életmódot folytató nektárevő élőlények: rovarok, hüllők, madarak és emlősök nem csak az illatuk, de a színük alapján is keresik és találják meg a virágokat. Ezért érdemes megpróbálni filc virágutánzatokkal még vonzóbbá tenni a kolibri etetőket a lepkék számára.

Ahhoz, hogy az iroda- vagy panelház ablaka, erkélye, zöld előkertje vagy a kert vonzó legyen a rovarok számára, mindenekelőtt virágokra van szükség. Szerencsére akkor sem kell nélkülöznünk színüket, illatukat, ha nincsenek virágzó fák vagy bokrok a környéken, ilyenkor is ültethetünk lágyszárúakat, például árvácskát, hajnalkát akár balkonládába vagy csak egy cserépbe is. A nektárfogyasztó, virágport gyűjtögető rovarok számára így megfelelő táplálkozó- és szaporodóhelyet biztosíthatunk.

A darázsgarázs elsősorban a magányosan élő  méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A magányos darazsak és méhek, amint azt a nevük is mutatja, nem agresszív nagycsaládokban élnek. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények 3-10 mm átmérőjű és 3-10 cm mély természetes, vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból, olyannyira, hogy Nyugat-Európa számos területéről el is tűntek. Nem véletlen, hogy az ottani természetvédők dolgozták ki a darázsgarázsokat.

Az időjárás szeszélyétől függően a december már többnyire „igazi” téli hónap, ennek minden szépségével és madárvédelmi feladatával. Amennyiben nem vagyunk felkészülve a madáretetésre, a tehetetlenség érzése miatt az öröm ürömmé válhat, hasonlóan ahhoz, amikor a karácsonyfát férfi társaink megpróbálják erre alkalmatlan eszközökkel farigcsálni. Ezért a következőkben bemutatunk néhány egyszerűen és gyorsan, a legtöbb otthonban megtalálható hulladék anyagból elkészíthető madáretetőt, melyek többsége itatóként is megállja a helyét.

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Ezek a madarak az evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően - melynek egyik fontos elemét éppen a madárvonulás jelenti - természetesen emberi segítség nélkül képesek túlélni a telet, amit az etetés helyi szinten könnyebbé tehet számukra.

Olyan helyzetekben, amikor a molnár- és a füsti fecskék fészkeit el kell távolítani (leggyakrabban épületfelújítás esetén), és ez a megefelelő engedély bitrokában megtörtént, gondoskodni kell arról, hogy a madarak a kijelölt időtartamon belül ne is tudjanak új fészket építeni. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen eszközökkel érjük el! Ebben segít ez a cikk.

A sarlósfecskék - bár nem valódi fecskék, nem is énekesmadarak, a kolibrikkel közösen külön rendet (sarlósfecske-alakúak) alkotnak - életmódjukat és külső megjelenésüket tekintve fecskeszerűek. Ezek a madarak a repülő életmódhoz legszélsőségesebben alkalmazkodott gerincesek közé tartoznak, gyakorlatilag soha nem szállnak le a talajra, fészkeiket toronyházak, víztornyok, várfalak magasan lévő hasadékaiban alakítják ki.