Miért ütköznek ablaküvegnek a madarak?

Azért, mert a természetben nincs az üveghez hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyag, így evolúciósan alkalmazkodni sem tudtak hozzá.

Az üveget két jellemzője teszi a madarak számára veszélyessé: 

• szemből nézve az átlátszóság, 
• oldalról, illetve a népszerű színezett üvegeknél szemből is a környező táj visszatükröződése.

A problémát tovább fokozza, hogy a magasságuk és méretük miatt amúgy is legveszélyesebb irodaházakban gyakran késő estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez.

Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, ami a fentivel együtt további veszélyfokozó tényező, ráadásul az átvonulók többsége nemhogy embert, települést sem látott még soha életében, így esélye sem lehetett megtanulni elkerülni az ablakokat.

Létezik biztonságos megoldás már meglévő üvegfelületek esetén?

Igen.

Az okok ismeretében ezek megszüntetése jelenti a megoldást:

1. hagyományos méretű és funkciójú, egy- és kétszárnyú, szellőzésre is használt ablakok esetében szúnyogháló felszerelése nemcsak a madarak ablaknak ütközését küszöböli ki biztosan, de légy- és szúnyogmentessé is teszi a belső teret;
2. magas irodaépületek, toronyházak üvegfalai esetén is megoldást jelenthetnek azok a speciális fóliák, melyek:
   • az üvegfelület teljes fedésével egyaránt megszüntetik az üveg madarakra veszélyes tükröződését és átláthatóságát, 
   • vagy számunkra nem érzékelhető, de az ultraibolya (UV)-tartományban is látó madarak számára megfelelő nagyságú és sűrűségű csíkokkal, foltokkal, pókhálószerű mintával áthatolhatatlannak mutatják az üveget:
     • az osztrák BirdShades cég oldala,
     • az American Bird Conservancy gyűjtőoldala a témában. 

A potenciális veszélyforrást jelentően nagy üvegfelületekkel rendelkező épületek tervezésekor és működtetésekor a fentiek mellett legalább az alábbi lehetőségek is adottak:

• ORNILUX^® üveg (ami alapvetően a 2. pontban leírt elvet alkalmazza), 
• a 82 emeletes Chicago-i Aqua Tower esetében hullámos kialakítású balkonokkal is csökkentették az egybefüggő, nagy üvegfelületek jelentette veszélyt;
• a Chicago Bird Collision Monitors (CBCM) ajánlásai a madarak számára biztonságos épületek létesítése érdekében.

A ragadozómadár-sziluettek biztos megoldást jelentenek?

Nem.

Ennek több oka van:

• a kis és közepes termetű madarak a jellegzetes kinézetű (kis fej rövid csőrrel– hosszabb szárny – hosszú és keskeny farok) szárnyas ragadozók hirtelen, veszélyesen közel, támadó (de legalább átrepülő) és ritka megjelenésére reagálnak menekülő-elkerülő viselkedéssel – a madarak tehát nem az üvegre ragasztott bármilyen fekete folttól, hanem a matrica által megjelenített ragadozómadár-alak megfelelő kulcsarányaitól ijedhetnek meg;

• ezzel szemben az országszerte kiragasztott árnyképek többnyire alapvetően hibásak:
  • nem életnagyságúak (minimum karvaly, de inkább tojó héja méretűnek kellene lenniük),
  • arányaik nem megfelelők, nem tesznek eleget az első pontban foglalt alakbeli feltételeknek; 

• de ha ezek mind rendben lennének, a sziluettek mindenképpen folytonos és mozdulatlan, nem természetes, ezért alapból gyenge ingert jelentenek, 
• ez pedig jelentősen fokozza és gyorsítja a megszokást, ami miatt a kezdetben esetleg működő riasztóeszköz is hatását veszti.

Mit tehetünk, ha épületeknél tömeges madárelhullást tapasztalunk?

Bejelentést lehet tenni az eljáró hatóságnak.

Ablaknak ütközés következtében rendszeresen és tömegesen elpusztuló madarak esetén a szemtanú a megyei kormányhivatal Természetvédelmi Főosztályát értesítheti az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, az időpont(ok) és a tapasztaltak leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Ha az elhullott, sérült madár gyűrűs, az MME Madárgyűrűzési Központnak érdemes a teljes gyűrűszámot és egyéb adatokat elküldeni a ringers@mme.hu e-mail címre.

Orbán Zoltán

Miért tudják megrongálni a szigetelést?

Azért, mert az épületek külső szigetelésére általánosan alkalmazott Nikecell/Hungarocell habosított polisztirolhab-lemezekből vagy kőzetgyapotból, az ezt fedő üvegszálas hálóból és a néhány milliméter vastag vízzáró külső vakolatból álló technológia nem harkályálló.

Csak Magyarországon jelentkezik ez a probléma?

Nem, a jelenség világszerte előfordul. 

Az amerikai kontinensen élő gyűjtő küllő néhány óra vagy egy hétvége alatt képes lyukak százait (!) vájni a házak polisztirolhab-szigetelésébe, amiket azután makk téli raktározására használ, ráadásul ez a faj a magyar helyzettel ellentétben az épületek fa elemeit is előszeretettel lyuggatja ki. 1995 nyarán pedig a Discovery űrsikló fő üzemanyagtartályának polisztirolhab-szigetelésébe vájt egy harkály 205 lyukat.

Milyen épülettípusokat és hogyan érint?

Egy- és többszintes épületeket egyaránt, de az információk szerint úgy tűnik, hogy a többszintes panel- és irodaházakat nagyobb arányban.

A falrongálások kétféleképpen jelentkeznek:

• az első lyukak leggyakrabban új építésű vagy újonnan szigetelt épületeken jelennek meg, a régóta szigetelteken ritkábban, az épületek fával burkolt részein vagy faházakon egészen ritkán fordulnak elő;
• újabb lyukak igen gyakran ezek javítását követően keletkeznek, mert úgy tűnik, hogy ez vonzza a harkályokat, akik visszatérve elsőként gyakran a betömött lyukakat pucolják ki, majd újak készítésébe kezdenek.

Miért csinálják?

Nem tudjuk, pontosabban csak a kérdés egyik, gyakorlati részére ismerjük a választ.

Gyakorlati szempontból azért, mert meg tudnak kapaszkodni a falon és át tudják törni a szigetelés külső rétegét.

Ugyanakkor bizonyított magyarázat a viselkedés okára nincs. 

A harkályok életmódjából és a káresetek tapasztalataiból kiindulva több lehetséges magyarázat is kínálkozik, melyek közül valószínűleg egyszerre több is szerepet kaphat: 

• fajtársakkal folytatott hang- és/vagy vizuális kommunikáció, 
• táplálékkeresés, 
• ásványianyag-keresés, 
• költőodú-készítés, 
• őszi-téli éjszakázóhely-készítés,
• kíváncsiság, 
• gyakorlás,
• tanulás és utánzás,
• [őszi-téli táplálékraktározás - az amerikai kontinensen élő gyűjtőküllő/Acorn Woodpecker (Melanerpes formicivorus) esetében].    

Mikor lehet számítani rá?

A káreset-beszámolók alapján az év folyamán bármikor, de a nyár végén és ősszel gyakrabban. 

Miért terjed a viselkedés?

Erre több, egymással összefüggő magyarázat is adódik:

• az energiatakarékossági előírások szigorodása, és ezzel összefüggésben a régebbi épületek szigetelésének köszönhetően folyamatosan és jelentősen nő országszerte a problémával potenciálisan érintett falak száma;
• a falakon tátongó harkálylyukak (a javítási céllal betömöttek is) olyan vizuális ingert jelenthetnek, melyek odacsalogatják a környéken állandó és az ott átkóborló legalább három harkályfaj (balkáni fakopáncs, nagy fakopáncs, zöld küllő) egyedeit egyaránt;
• a szüleiket, fajtársaikat és a rokon fajokat utánzó fiatalok az önállóvá válást követően a nyár végén és ősszel saját területet keresve nagyobb távolságra kóborolnak, így újabb és újabb helyeken jelenik meg a viselkedés. 

El tudom valahogy riasztani a harkályokat a falaktól?

Nem. 

Nincs információnk olyan riasztóeszközről vagy -módszerről, amivel biztosan, folyamatosan, bárhol, bármekkora falfelülettől távol lehetne tartani az adott területen szóba jöhető összes harkályfajt. 

Ennek egyik oka, hogy az ember közelében élő harkályok megszokták a települési fényeket és zajokat (többek között ezért sem hatékonyak a kifüggesztett CD-kongok).

A másik, és egyben legfontosabb ok a megszokás, ami miatt a kezdetben esetleg működő riasztóeszköz (pl.: ragadozómadár-sziluett, műbagoly) is hatását veszti.

Végül, de nem utolsó sorban olyan riasztóeszközre lenne szükség, ami az akár tíz emeletnél is jóval magasabb falak minden négyzetméterét egyszerre védi az épület minden oldalán. 

El lehet vitetni a harkályokat?

Nem.

Befogásuk és áttelepítésük több okból sem járható út: 

• technikailag a falrongáló példány(ok) azonosítása, majd ezt követően azok célzott befogása nem kivitelezhető, pláne ilyen nagy és egyre emelkedő esetszám mellett;
• áttelepítés esetén nem lenne biztosítható, hogy ezeknek a területhű, nem vonuló madaraknak az egyedei nem térnek vissza a revírjükbe, illetve hogy a lyukat készítő madár/madarak eltávolításával a probléma egyáltalán megoldódna (lásd a Miért csinálják? fejezetben említett utánzás és tanulás okot);
• ilyen befogást és áttelepítést a védett harkályok esetében, a fenti okokat is figyelembe véve a természetvédelmi hatóság nem is engedélyez. 

Érdemes kijavítani a lyukakat?

Inkább nem. 

A káresetek eddigi tapasztalatai alapján amennyiben a következő fejezetben leírt problémakezelés nem valósítható meg, a lyukak betömése inkább csak ront a helyzeten, mivel a harkályok a kijavított lyukakat akár órák alatt újra megbontják (lásd a lenti képen), és ha már ott vannak, gyakran új lyukakat is készítenek a falba.

Mit a megoldás?

Amikor a riasztás nem működik, biztos megoldást – amennyiben ez kivitelezhető – a fizikai elszigetelés jelent. 

A harkályprobléma esetében olyan felületre van szükség, amin a madarak nem tudnak megkapaszkodni vagy azt nem tudják áttörni. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a klasszikus keményburkolatokat (tégla, beton, mű- és terméskő, fémlemezfalak stb.) nem bontják meg, ráadásul ezek jelentős részén megkapaszkodni sem tudnak.  

Napjainkban már rendelkezésünkre állnak a nem harkályálló szigetelésre ragasztással rögzíthető, könnyített, fagyálló keményburkolatok is, melyek szélesebb körben alkalmazható megoldást jelenthetnek a problémára.

Nincs információnk arról, hogy a harkályok ezeket a könnyített keményburkolatokat is meg tudnák rongálni – amennyiben önnek ezzel ellenkező tapasztalata van, kérjük, írja meg az info@mme.hu e-mail címre. Köszönjük!

Mivel lehet még próbálkozni?

Eddig az alábbi magyarországi lakossági visszajelzések érkeztek az adott helyszínen az adatközlő szerint bevált riasztóeszközről:

• az egyik helyen közepesen nagy plüssállatokat lógattak le az épület sarkainál az ereszről;    
• a másikon rugalmas és merev szilikon- és gumikígyókat rögzítettek a redőnytokokra és az ablakpárkányokra;
• nejlonzacskó rögzítése a lyuk mellé.

Svédországban feketeharkály-bábut ajánlanak az elektromos- és telefonhálózat faoszlopainak, valamint a faházak falainak védelmére (svéd bolti oldal >>). Félő azonban, hogy miközben az Európa és Magyarország legnagyobb, varjú méretű harkályát utánzó műmadár távol tart(hat)ja a többi harkályfajt, odacsalogatja a településeken is mind gyakoribb feketeharkály-párt, ami a madarak hatalmas termete miatt az addiginál jóval jelentősebb falsérüléseket eredményezhet.

Figyelmébe ajánljuk az MME YouTube csatornáját, ahol ezres nagyságrendű videóból válogathat 
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
 

Orbán Zoltán

 Riasztás szaggal

Különösen a padlásokra beköltöző, és ott a randalírozásával sokszor zavaró, érzékeny szaglású nyestek riaszthatók a mászófák, mászóágak, tetőbebúvó nyílások kellemetlen szagú speciális folyadékkal vagy gázolajjal történő bekenésével. Ügyeljünk arra, hogy ilyen célra maró, mérgező, a környezetre vagy az emberekre nézve fokozott veszélyt jelentő anyagokat ne használjunk. A szaggal történő riasztás esetén is vegyük figyelembe, hogy az ecsetelés az ugrási magasság felett kezdődjön, és legalább 0,5-1 m széles legyen. A riasztó szaganyag idővel elveszti a hatékonyságát, ezért anyagtól függően néhány hetente-havonta ismételjük meg a bekenést.

A mesterséges odúk tetejének lezárása

A mesterséges odúkban lévő fészkek, fiókák csak akkor vannak biztonságban a nyesttől, mókustól, nem is beszélve az erős szelekről, ha a tetőt minden odúellenőrzés befejeztével dróttal lezárjuk. Ennek legbiztosabb módja, ha a tető oldalába behajtunk egy csavart, majd erre lágy drótot tekerünk, amit az odú oldalába hajtott csavarhoz rögzítünk. Függesztett odúk esetében megoldást jelent az is, ha a függesztő drótot a tető felett néhányszor megcsavarjuk a hossztengely mentén, majd így akasztjuk vissza az odút. Az MME bolt árusít sátortetős, csavarral is rögzített nyestbiztos odúkat is.

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek.

Orbán Zoltán

Nagy denevérodú tervrajza

Legyen szó a több hónapig tartó telelésről, vagy csak a nappali pihenésről, a denevéreknek mindig nagyon fontos, hogy meghúzódhassanak valami sötét, biztonságos és viszonylag kiegyenlített hőmérsékletű helyen.

A nőstények ezekre a helyekre csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat is. Miután a természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek lakásügyileg is a segítségünkre szorulnak. Mesterséges odúk kihelyezésével hatékonyan támogathatjuk őket, egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak otthont biztosíthat.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevéreink is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik!

• A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odút a könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készítjük, amit előtte hónapokon át szárítunk, hogy ne vetemedjen.
• Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
• A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
• A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
• Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
• A belső tereket nem szabad kezelni.
• Az odú külső felszínét lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhetjük, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel védekezhetünk. A lemezt otthoni barkácsolásnál helyettesíthetjük maradék zsindellyel, kátránypapírral.
• Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzünk azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
• Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldjuk meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az általunk ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezzük, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezzük ki, a törzsre erősítsünk sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi (kifejezetten kedvező, ha a nap jó részében éri a napsütés). A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra helyezzük az odút.

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket.

Ha szerencsénk van, az első lakók hamar megjelennek, ugyanakkor ne csüggedjünk, ha a denevérek – rászolgálva a titokzatos jelzőre – kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Várjunk türelemmel vagy kísérletezgetve próbáljuk a legjobb helyet és odútípust megtalálni!

A nyári szállás tervrajzait ide kattintva tudod letölteni.

Nagyméretű, háromrekeszes denevérodú ház falára kihelyezve, melynek lakottságát az odú alatti denevérürülékek jelzik (Fotók: Orbán Zoltán). 

Az MME boltjában beszerezhető alsó bejárati nyílású, keresztléces ...

.

A denevérbarát falfelújítás téma az Ozone Network Egyenlítő című műsorának
2016.02.02-ai adásában. 

Orbán Zoltán

Természetes búvóhelyek

Közterületi parkokban a sűrű, nehezen megközelíthető bokrosok, sövények, nagy kiterjedésű talajtakaró tuják, fenyők és cserjék elsőrangú nappali rejtekhelyek számukra. Nem is beszélve arról, hogy ezek az árnyékos területek segítik számos táplálékállatuk életét is, így biztosítva számukra az élelem utánpótlást.

A mostanában szerencsére reneszánszukat élő komposztálók a gyíkok és békák mellett a sünöknek is jó nyári és téli menedéket jelent, főleg akkor, ha a komposztáló láda aljára több rétegben elhelyezett vastagabb ágakból búvóhely labirintust alakítunk ki.

A sünök minden bizonnyal évezredek óta beköltöznek a tűzifa rakások réseibe. Ezért a madárbarát kertészek által alkalmazott természetvédelmi farakások építésénél, az alapi rönkök között hagyjunk ki sün méretű hézagokat.

Süntanya

Zártabb irodai és panelházi előkertekben, magánkertekben alkalmazhatjuk az MME web bolt által fogalmazott, alacsony kutyaházhoz hasonló süntanyát.

Sün búvóhelyek

Sokakat meglep, hogy a megfontoltan bandukoló sünök igazi alkalmazkodóművészek, olyannyira, hogy még az éjszakai belváros parkjaiban is össze lehet velük futni. Mivel nem túl válogatósak, férgeket, csigákat, rovarokat, rágcsálókat és gyümölcsöt egyaránt esznek, megtelepedésük egyik legnagyobb gátja a megfelelő búvóhely, különösen a hosszú téli álom időszakára megfelelő rejtekhely hiánya lehet, amint többféleképpen segíthetünk.

Természetes búvóhelyek

Közterületi parkokban a sűrű, nehezen megközelíthető bokrosok, sövények, nagy kiterjedésű talajtakaró tuják, fenyők és cserjék elsőrangú nappali rejtekhelyek számukra. Nem is beszélve arról, hogy ezek az árnyékos területek segítik számos táplálékállatuk életét is, így biztosítva számukra az élelem utánpótlást.

A sűrűbb bokrok árnyékos, ...

.. vastag levélszőnyegű belseje tavasztól őszig nappal rejtekhelyet, ...

.
.. a hideg hónapokra telelőhelyet biztosítanak a sünöknek.

A mostanában szerencsére reneszánszukat élő komposztálók a gyíkok és békák mellett a sünöknek is jó nyári és téli menedéket jelent, főleg akkor, ha a komposztáló láda aljára több rétegben elhelyezett vastagabb ágakból búvóhely labirintust alakítunk ki.

A hagyományos komposzt- és trágyarakások mellett ...

... a modern, szekrényes komposztálók is jó
sünmenedékek, ha alul van rajtuk egy
kellő nagyságú bebúvó nyílás
(Fotók: Orbán Zoltán).

A sünök minden bizonnyal évezredek óta beköltöznek a tűzifa rakások réseibe. Ezért a madárbarát kertészek által alkalmazott természetvédelmi farakások építésénél, az alapi rönkök között hagyjunk ki sün méretű hézagokat.

Természetvédelmi farakás ...

... alapi részében kialakított sün búvóhely, ...

... ami télen is megfelelő szigetelést biztosít (Fotók: Orbán Zoltán).

Süntanya

Zártabb irodai és panelházi előkertekben, magánkertekben alkalmazhatjuk az MME web bolt által fogalmazott, alacsony kutyaházhoz hasonló süntanyát.

A süntanyát érdemes a kert, előkert bokros, árnyékos sarkába, lehetőleg takarásba elhelyezni, és akár rőzserakást is halmozhatunk rá álcázásul, a kutyák elleni védelmül.

A süntanyát ...

... a kert  csendes, ...

... árnyékos, kevésbé zavart pontjára tegyük ki, ...

A jól elhelyezett süntanya behavazódva is kellő védelmet biztosít a telelő
állatoknak (Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

Orbán Zoltán