Az etető kiegészítői
Számos olyan eszköz és praktika áll rendelkezésre, amelyek segítésével a téli madáretetéssel kertünkbe csalogatott madaraknak segíthetünk. Ilyen például az itatás vagy a hideg téli éjszakákon szélcsendes helyet biztosító odúk kihelyezése.
Madarak téli madáretető itatóján (fotó: Orbán Zoltán)
Madáritatás télen
Tartós, több napig vagy hétig tartó kemény fagyok idején nem csak a táplálék, de a folyékony halmazállapotú víz megtalálása is kritikus tényezővé válik a madarak túlélése szempontjából. A fagyos levegő a szervezet hasonló fokú kiszáradását okozza, mint egy forró kánikulai nap. Ezért kell télen a madaraknak (is) fokozottan ügyelniük a folyadékvesztés pótlására.
Ezért hangsúlyozzuk a Madárbarát kert programban annak fontosságát, hogy a lehető legtöbb madáretető mellett működjön itató-madárfürdő is. Azok, akik télen is itatják a madarakat tudják, hogy szárnyas kosztosaink majdnem olyan gyakran láthatóak az itatókon, mint magot, almát, cinkegolyót csipegetve.
Hazánkban egyre gyakrabban szárazak, hó- és zúzmaramnetesek a telek, így ez a vízutánpótlási forma nem mindig elérhető, arról már nem is beszélve, hogy a vízfürdő a tollazatuk tisztán tartásához is fontos.
Azt, hogy milyen mértékben igénylik az etetőket látogató madarak az ivóvizet, jól jelzi az alábbi videofelvétel is. A talajetetőre kora reggel táplálkozni érkező madarak szinte azonnal felkeresik a megszokott itatót is, melynek vize azonban az éjszaka folyamán befagyott. A rendkívül intelligens, élelmes verebek megpróbálnak a jég széléből csipegetni és az itt keletkező olvadékvíz-filmből inni, ami azonban nem túl hatékony. Amint a jég helyére csapmeleg víz kerül, a vegyes mezei- és háziveréb-csapat mellett más fajok (a felvételen meggyvágó, kék és széncinege) is megjelennek, hogy ihassanak, majd a kora délután kisütő bágyadt napfényben fürödjenek is.
... majd tegyük vissza az ülőágat, ...
... és töltsük fel langyos vízzel a megtisztított itatót (Fotók: Orbán Zoltán).
Néhány trükk a téli itatás megkönnyítéséhez
- Ha az itató napon van, akkor a gyenge téli napsütés is késlelteti a víz befagyását.
-
- Télen különösen előnyös a lágy műanyagból készült műanyag virágalátét itatótálca, mert ebből annak sérülése, eltörése nélkül eltávolítható a jég.
-
- A jégtelenítés úgy a legkönnyebb, ha a kézmeleg vízből a jégre és az edény hátuljára is csorgatunk egy keveset.
-
- De a reggeli jégtelenítés elkerülhető, ha este kiöntjük az itatóból a (még vékony jéghártyával fedett) vizet.
-
- Ha éjszakára egy követ teszünk a kazánra, fűtőtestre, akkor ezt a felmelegedett "indián radiátort" a jégtelenített itató vizébe téve elodázható a befagyás.
-
- Ablakpárkányon, erkélyen, a házhoz közeli itatón, hosszabbító segítségével, 10-20W-os termosztátos (beállítható hőmérsékleten automatikuson ki- és bekapcsoló) akváriumfűtővel, galambászok által is használt melegítőlappal, kis költséggel folyamatosan fagypont feletti hőmérsékleten tartható az itató vize.
-
- Etetni-itatni erkélyen, ablakpárkányon is lehet, erről részletesen olvashat itt >>.
-
- Az etetőre kihelyezett alma nem csak élelmet, de némi vízutánpótlást is jelent a madarak számára, ha ez kőkeményre fagyott, csurgassunk rá meleg vizet, hogy felpuhulva a gyengébb csőrű madarak számára is megkönnyítsük a csipegetését.
Nagy fakopáncs etető itatóján.
... és házi veréb téli itatón.
A balkáni gerle nem "kanalazva", hanem folyamatosan nyelve issza a vizet.
A fekete rigók is gyakori vendégei a téli etetőnél lévő itatónak, ...
... ahol a hideg ellenére is előszeretettel fürdenek.
Ha van egy kis szerencsénk, akár süvöltőket is láthatunk az etető mellé
telepített itatón.Odúk
Éjszakázókasok
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)
Az etetők közelébe helyezzünk ki odúkat is!
A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is.
A szélhűtés (hőérzetcsökkenés) kritikus jelensége
A téli éjszakázás sikerét nem csak az éjszakai hideg és a nappal megszerezhető táplálék befolyásolja. A mérsékelt övben további hátrányt jelent, hogy a többségében lombhullató fásszárú növényzet, a levelét vesztett csupasz ágak gyakorlatilag semmiféle szélvédelmet nem nyújtanak. Ez a szél hűtő hatása (wind chill) miatt különösen kritikus kérdés. Röviden összefoglalva a jelenség azt jelenti, hogy azonos hőmérséklet emelkedő szélsebesség mellett az idő előrehaladtával egyre hidegebbnek érződik, amikor a melegvérű élőlények több energiát használnak fel normál testhőmérsékletük fenntartására.
A legszélsőségesebb klasszikus példa a hőérzetcsökkenés mértékére a déli sarkon költő császárpingvineké, melyek fészkelési időszakában nem ritkák a -60 C°-os hőmérsékletű és 110–120 km/h-s szélsebességű napok, ami a tollazat szigetelőképessége és a test energiaellátása szempontjából közel -100 C°-os környezetnek számít.
Szerencsére a térségünkben közel sincs ilyen szigorú téli időjárás, de a hőérzet kérdése egy másik fizikai törvényszerűség miatt nálunk is kritikus lehet, különösen a kisebb testű madárfajok számára. Minél kisebb ugyanis egy test mérete, a tömegéhez képest annál nagyobb a felülete - azaz télen a kisebb madarak több hőt veszítenek.
A növényzet megfelelő összeállításával a madarak téli éjszakai túlélését is segíthetjük,
ha a lombhullató bokrok és fák mellett ...
... jóval szélvédettebb mikrokörnyezetet kínáló örökzöldeket is telepítünk a
Madárbarát kert programban (Fotók: Orbán Zoltán).
Télen a délutáni szürkület és a kései napkelte között eltelő akár 15–16 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás hőtermelő hatását is. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-os fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.
Persze léteznek más, urbánus túlélési stratégiák is,
különösen a nagyobb testű madaraknál.
Az áttelelő gólyák ...
... és a településeken élő baglyok, például a kuvikok egyik elképesztő fogása,
hogy a felszálló meleg levegőt kihasználva a kéményeken éjszakáznak,
pihennek (Fotók: Orbán Zoltán).
Miért fontosak az odúk télen?
A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot.
Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.
A téli madárvédelem eszközei a mesterséges madárodúk is, amikben több faj is
védett körülmények között tud éjszakázni (Fotó: Orbán Zoltán).
Azért jelent problémát a nagy forgalmú etetők máról holnapra történő, télközepi felszámolása, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet -10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.
A telelő madarak felhalmozódó ürüléke miatt érdemes kora tavasszal is
ellenőrizni és kitakarítani az odúkat (Fotó: Orbán Zoltán).
Az odúk elhelyezése
Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni ezek életét - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elegendő a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás.
Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4–5 odút 30–40 m-es, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1.000 m sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.
A képen látható "B" típusú (széncinegének és verebeknek is megfelelő) odú egy
fővárosi kertben, 1,5 m magasságban, az etető-itatótól 30 m-re "működik",
és a madarak költésre és téli éjszakázásra egyaránt használják.
Néhány odút (a képen egy veréblakótelep is látható) telepítsünk az etető és ...
... itató közvetlen közelébe is (Fotók: Orbán Zoltán), ...
Rigó etetőtisztások a hóban
Egyszerű, de nagyon hatékony trükk kemény fagyok idején, ha
a talajetetőről nemcsak ellapátoljuk, elkaparjuk a havat, de
egy vödörnyi meleg vízzel fel is locsoljuk. A nedvesen csillogó,
felpuhult föld, fű, levelek, és a felszálló pára látványa
mágnesként vonzza a talajon táplálkozó madarakat, mivel ezek
a vizuális jelzések a jó táplálkozóterületeket ismérvei. Az
így előkészített talajetetőre érdemes frissen kiszórni
néhány marék napraforgót, apró magot, de a meleg
vizes locsolás a behavazódott eleséget is
újból hozzáférhetővé teszi.
A rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a rigók - köztük a legelterjedtebb városi fekete rigók is - különösen kedvelik a talajetetőket. Mielőtt nekiállnánk az etetőtisztás-készítésnek, végezzük el az általános hómentesítési feladatokat, amiről itt olvashat >>
Teendők a behavazott Madárbarát kertben
A tél elsősorban nem a hidegével, hanem a hó-, alkalmanként pedig az ónoseső-borítással nehezíti meg igazán az állatok életét. A tartós, az ágakat is befedő hó- és jégtakaró fizikailag zárja el a kisebb madarakat a kéregrepedések, a talaj, a hullott levelek táplálékkínálatától. Ezen néhány egyszerű fogással segíthetünk.
Fák és bokrok hótörés elleni védelme
A hómentesítés a madarak mellett a növények érdekét is szolgálja, mivel így elkerülhető az ágak letörése, a fák hótörés miatti kidőlése.
A hóterhelés nem csak maradandó károkat okozhat a fásszárú növényzetben,
de a leszakadó ágak, kidőlő fák balesetveszélyesek is
(Fotó: Orbán Zoltán)!
Madár hóeltakarítók
A fekete rigók elsősorban a talajon táplálkoznak, jellegzetes ugráló mozgás közben erős, csákányszerű csőrükkel átforgatják a hullott faleveleket és a talaj felső rétegét. Ez a viselkedés áll annak hátterében, hogy a faj különösen kedveli a talajetetőket.