A hosszú távú - a Szaharától délre - vonuló madarak közé tartozó fecskéink számára az afrikai telelőterületeken töltött hónapok alapvető fontosságú felkészülési időszakot jelentenek. Ennek első lépéseként teljesen kicserélik nemcsak a testtollaikat, de a szárny és a farok kormánytollait is. A tollváltás végével kezdődik a vonuláshoz üzemanyagul szolgáló zsír felhalmozása. Végül  több szakaszban elindulna a madarak - fecskéinknél először a "szuper hímekből" álló előőrsök -, hogy átrepüljék a néhol már 1.500 km széles sivatagot, majd szigetről-szigetre haladva átkeljenek a Földközi-tenger „köves gázlóin”.

A legkisebb belvárosi etetőre is legalább három-négy faj jár rendszeresen, a nagyobb, évtizedek óta működő etetőhelyeken pedig akár tucatnyinál több különböző madár százas nagyságrendű csapatai fordulhatnak meg nap mint nap. Az egyes fajok egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, illetve táplálkoznak. Utóbbival akaratlanul is segítik egymást, amivel azért érdemes tisztában lennünk, mert ezt kihasználva még jobb etetőket tudunk működtetni.