Önnek csak annyit kell tennie, hogy felveszi a kapcsolatot a kiadványokért felelős kollégánkkal itt, és jelzi, hogy milyen alkalomra, milyen kiadványból mennyire lenne szüksége. Kérjük, pontosan adja meg a postacímet, egy telefonszámot, lehetőleg mobiltelefonszámot, és azt, hogy az intézményen belül kinek címezzük a csomagot! Ezt követően összeállítjuk, majd egy-két napon belül ingyenesen postázzuk a kiadványokat.

Kedves Érdeklődő! Azon a kiadványaink, amelyeknek nincs link hivatkozása, elfogytak, pillanatnyilag nem tudunk küldeni belőlük.

Oktatási segédanyagként is alkalmazható szórólapok
Szórólapjaink kaleidoszkópszerűen bemutatják az MME faj-, terület- és mindennapi madárvédelmi, környezeti nevelési, közösségi programjait. A szórólapok közérthetően, rengeteg színes fotóval nem csak az egyes tevékenységeket szemléltetik, de ötleteket is adnak az intézmények oktatásfejlesztéséhez:

• Környezeti nevelés szórólap
• Madárbarát óvoda szórólap
• Madárbarát iskola szórólap
• Madárbarát kert szórólap
• Madárbarát munkahely szórólap
• Madárbarát panel szórólap
• Fővárosi természetbúvár foglalkozások szórólap
• Tavaszi madárles szórólap
• Fülemülék éjszakája szórólap
• Európai Madármegfigyelő Napok szórólap
• Tatai Vadlúd Sokadalom szórólap
• Fehér gólya program szórólap
• Madárgyűrűzés szórólap
• A madárgyűrűzés története - 100 éves a magyar madárgyűrűzés! szórólap
• Rendszeres madármegfigyelés - Monitoring Központ szórólap
• Ragadozómadár-védelem szórólap
• Területvédelem szórólap
• MME általános bemutató szórólap angolul (akár az angol nyelv gyakorlásához)

Ajándék szóróanyagok vetélkedőkhöz, versenyekhez
Az oktatási segédanyag szórólapok mellett a praktikus vagy a gyerekek által kedvelt matricák, könyvjelzők, kártyanaptárak ideális ajándékok házi versenyek, vetélkedők résztvevői számára:

• 2010. év madarai a fecskék - könyvjelző
• 2010. év madarai a fecskék - matrica
• 2010. év madarai a fecskék - kártyanaptár

• Tavaszi madárles - könyvjelzők
• Tavaszi madárles - matrica

Közösségi rendezvények plakátjai
Ezek a plakátok az MME országos rendezvényeihez kapcsolódó helyi szervezők munkáját segíti azzal, hogy a plakátok üresen hagyott időpont, helyszín és szervező mezőit kitöltve lehetővé teszik a helyi résztvevő toborzást.

• Fülemülék éjszakája plakát
• Európai Madármegfigyelő Napok plakát
• Tavaszi madárles plakát
• Tatai Vadlúd Sokadalom plakát
• Fecskék védelmének éve plakát
• Fecske faliújság

Ökotúra tájékoztató anyagok

• Ökotúra szórólap (magyar)
• Ökotúra plakát

Letölthető anyagok
Az MME a nyomtatott kiadványok mellett letölthető könyvekkel, előadásokkal is segíti az érdeklődőket. Tovább >>

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Madarak és macskák

A közepes méretű és kistestű macskafélék tápláléklistáján előkelő helyet foglalnak el a madarak. Akrobatikus ugróképességüknek, rendkívüli érzékszerveiknek, reflexeiknek, és a visszahúzhatóság miatt folyton tűhegyes, a vastag tollazatot átütni képes karmaiknak köszönhetően nemcsak a földön táplálkozó, de a felrebbenő és alacsonyan repülő madarakat – akár a fejük felett elsuhanó fecskéket (!) –  is el tudják kapni.

A természetben nem könnyű megfigyelni a hazai macskafélék (balra és középen hiúz, jobbra vadmacska) akrobatikus, akár 2 méter magas madárvadász ugrásait. A felvételek a jászberényi állatkert látványetetési programján készültek, ahol az állatok magasra kötött műmadár zsákmányra vadászva tartják formában magukat (Fotók: Orbán Zoltán és Patkós Gábor).

Mindazonáltal a táplálékuknak csak néhány, maximum néhány tíz százalékát teszik ki a madarak, többnyire mezőgazdasági kártevő rágcsálókat fognak, amivel évszázadokon keresztül hozzájárultak a porták rágcsálómentesítéséhez, a köztigazdaként ezek által terjesztett járványok (például pestis) megelőzéséhez.

Hálátlanul visszaéltünk a macskák bizalmával

A rágcsálóirtás dolgos évszázadait követően világszerte emberek millióinak okoznak nap mint nap örömet a lakásban rájuk váró, társállatként a kutyáknál kevesebb fizikai kontaktust és törődést (például napi többszöri sétáltatás) igénylő macskák. Ezért még inkább megérdemelnék, hogy okosan szeressük őket, megfelelően törődjünk velük. Ennek a felelősségteljes magatartásnak egyik központi eleme az lenne, hogy csak annyi utód jöjjön a világra, amennyi gondoskodó gazdához kerülhet. Ha nem így járunk el, a senkinek sem kellő kölykök az utcán születnek meg, ahol az oltatlanság miatt és féreghajtás hiányában betegségek tizedelik őket, vagy az autók kerekei alatt végzik.

Az elszabadult biológiai fegyver

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a házi macska a szó szoros értelmében vett biológiai fegyver, amit az emberiség évezredek óta alkalmaz a rágcsálók féken tartásában. Ez a feladatkör nem igényelte az amúgy is magányos, kevésbé társaságkedvelő állatok teljes, a kutyákéhoz hasonló szintű megszelídítését, ezért a ma velünk élő macskákat életmódjuk és megőrzött vad viselkedési jellemzőik alkalmasabbá teszik az embertől független életben maradásra, mint a kutyákat. A házi macska inkább a békés és befogadó helyhez, míg a kutya az őt gondozó gazdához kötődik. Ez a független magatartás a kis testmérettel és a kistestű zsákmányállat igénnyel együtt a házi macskát gyakorlatilag a patkányokhoz vagy a parlagi galambokhoz hasonlóan sikeres emberkövető fajjá tette.

A magas túlélési siker akkor válik kritikus tényezővé, ha a macskatartók nem ivartalanítják kedvenceiket, ugyanakkor mérték nélkül etetik őket és az utca macskáit, melyek kölykei a korlátlan táplálék-utánpótlásnak köszönhetően túlnyomórészt életben maradnak, és egy év elteltével már saját almot nevelnek. A helyzetet tovább rontják a munkahelyeken, lakótelepeken, horgásztanyákon élő gazdátlan, de a közösség által etetett, szintén ellenőrizetlenül, folyamatosan és sikeresen szaporodó macskák.

A túlszaporodó, alkalmazkodóképes házi macskák egész kontinenseken okozhatják fajok területi eltűnését, akár kihalását, és ilyen sajnálatos példáért nem kell Ausztráliáig menni. Az emlőskutatók Európa-szerte kongatják a vészharangot a mind ritkábbá váló vadmacskák miatt, melyek megfogyatkozásának okai között élen állnak a házi kedvenceink által terjesztett macskabetegségek, illetve a házi macskákkal történő hibridizáció.

A nagyságrend a probléma

A házi macskák madár zsákmányolása természetes jelenség, amit az érintett madárfajok természetes körülmények között ellensúlyozni tudnak. A problémát éppen ezért nem maga a madárvadászat, hanem a korlátlanul szaporodó macskaállomány területegységre vetített természetellenesen nagy egyedsűrűsége okozza.

Ennek érzékeltetésére egy jellemző összehasonlító adat: a Magyarországon is őshonos vadmacskánál a kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 ha között van, és mivel a szaporodási időn kívül magányosan élő állatokról van szó, ezt többnyire azt is jelenti, hogy ekkora területen maximum néhány példány él és vadászik. Ezzel szemben a házi macskák hektáronkénti állománysűrűsége településeinken átlag 3-4 egyed, egyes részeken akár  ennek százszorosa (!) is lehet, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb, a normálist messze meghaladó ragadozó terhelést jelent a madarak számára.

A kóbor kutya- és macskaprobléma különböző

A problémahalmaz nem elhanyagolható eleme, hogy az egyaránt jól ugró és mászó macskákat – a kutyákkal ellentétben – nem tartják vissza a kerítések, így amikor csak kedvük szottyan, portyázni indulhatnak a környéken, természetesen kiemelt figyelmet fordítva a területükön működő etetőkre, itatókra, madárbarát kertekre. Eközben zsákmányul ejtenek bármit, ami az útjukba kerül: a kisrágcsálók, a nagyobb ízeltlábúak mellett madarakat is - akár balkáni gerle méretig. A madarak közül a fészket tökéletlen röpképességgel elhagyó fiókák (ilyen az énekesmadár fajok fiókáinak jelentős része) vannak a legnagyobb veszélyben, ezért macskás környéken könnyen előfordulhat, hogy utcahossznyi területeken éveken keresztül egyetlen fióka sem tud felnövekedni.

A hazai kutya- és macskakérdés kapcsán további nem elhanyagolható különbség, hogy míg a kutyákra vonatkozik az összeírási, veszettségoltási kötelezettség, ugyanez a házi macskákkal kapcsolatban – érthetetlen módon – nincs érvényben.

Jóllehet a gombafajt csak 1998-ban sikerült azonosítani, az elmúlt három évtizedben jónéhány kétéltűfaj kipusztult vagy a kipusztulás szélére sodródott már ennek a betegségnek a következményeként, és számos faj állománya csökken folyamatosan a gombafertőzés miatt. A kutatások azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel Dél-Afrikából hurcolták szét ezt az idegenhonos kórokozót az ott élő karmosbéka fajokkal, amelyeket laboratóriumi kísérletekhez használtak abban az időben, és használnak ma is. Más kontinensek kétéltűfajait felkészületlenül érte a számukra addig ismeretlen betegség, ezért igen érzékenyen reagáltak rá. Főként Ausztrália keleti partján, valamint Közép- és Dél-Amerikában élő bennszülött fajokat tizedelte meg a járvány, de mára megjelent minden kontinensen, ahol a kétéltűek előfordulnak.

Európában a betegség 1997 óta tizedeli a kétéltűeket; Spanyolország magashegyi vidékein észleltek először tömeges állománypusztulást. Azóta a mi kontinensünkön is rohamos sebességgel terjedt tovább a gomba, elsősorban az emberi tevékenység következményeként. Hazánkban bizonyítottan 2004 óta van jelen a kórokozó. Eddig két kétéltűfajról (sárgahasú unka – Bombina variegata és gyepi béka – Rana temporaria) mutatták ki a középhegységi régiókban, hogy hordozza a gombát, de szerencsére a betegség tüneteit még egy egyeden sem észlelték, és ehhez a fertőzéshez kapcsolódó állománycsökkenést sem találtak a kutatók a kétéltű közösségeinkben. Amíg Nyugat-Európában élő kétéltűeken nagy pusztításokat végzett a kitridiomikózis, úgy tűnik, Közép- és Kelet-Európában egyelőre csak hordozó populációk vannak jelen.

Ennek ellenére fokozottan oda kell figyelnünk kétéltűinkre, és arra, hogy mi magunk ne váljunk a kórokozó terjesztőivé. Legfontosabb, hogy ha vizes élőhelyeken tevékenykedünk, bakancsunkat tisztítsuk le, és szárítsuk meg a talpát, mielőtt újabb vizes területre mennénk. Ugyanez érvényes a hálókra és egyéb terepfelszerelésekre, amelyek a vízzel érintkeznek. Ha nem muszáj, a szalamandrákat, gőtéket és békákat ne fogjuk meg, mert ezalatt a kórokozó a fertőzött egyedről a kezünkre kerülhet, amit így könnyen továbbadhatunk a még egészséges egyedeknek.

Ha kérdése merülne fel a kitridiomikózissal kapcsolatban, írjon nekünk, és mi megválaszoljuk azt.

Írta: Vörös Judit

Cél

• Öt rádiónyomkövetővel ellátott haragossikló követése a pesthidegkúti Vörös-kőváron, és általuk az életmódjukról, mozgáskörzetük nagyságáról információkat gyűjteni.
• Folytatni kívántuk a Duna menti élőhelyek felmérését, illetve további Buda környéki élőhelyeket igyekeztünk felkutatni.
• A haragossikló-védelmi program eredményeinek összesítése a Minisztérium által támogatott többrétű védelmi program előkészítéséhez.
• A projekt kommunikálásán keresztül a szakosztály működésének minél szélesebb körben történő megismertetése.

A projekt résztvevői

• 2016-ban a felmérésekben a 4 projektfelelős és további 41 önkéntes vett rész.
• A projekthez jelentős elvi és gyakorlati támogatást kaptunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól és a Duna-Dráva Nemzeti Parktól valamint a Jane Goodall Intézettől.

Élőhelyfelmérések és haragossikló-észlelések

2016-ban elsősorban a Duna menti populációk felmérését végeztük, de a Vörös-kőváron és más Buda környéki élőhelyeken is felmértünk. Összesen 40 esetben figyeltünk meg haragossiklót, illetve 17 esetben levedlett bőrt. A bőröket a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében helyeztük el.

Három alkalommal végeztünk felmérést a Farkas-hegyen, ahol egy vedlésen kívül egy felnőtt példányt is észleltünk.

A Duna menti élőhelyek közül 2016-ban Pakson három, Dunakömlődön kettő, Dunaföldváron és Dunaújvárosban pedig egy-egy alkalommal észleltünk haragossiklót illetve levedlett bőrt. Dunaszekcsőn, a Bölcskéhez közeli gyepmaradványokon, valamint a Dunaföldvártól északra fekvő baracsi szakadóparton is végeztünk felmérést 2016-ban, de ezeken a helyeken nem figyeltünk meg haragossiklót. Egy alkalommal a Szársomlyón is végeztünk felmérést, ahol három példányt észleltünk.

A Sas-hegyen 3 bőrt találtunk, míg a Vöröskőváron 10 vedlés mellett összesen 30 esetben észleltünk haragossiklót (a rádió-jeladós egyedeken kívül). Ezt a kiváló eredményt nagyban segítette, hogy összesen 5 példányt rádiós jeladóval láttunk el, melyben a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai segítettek. A jelölés után minimum heti rendszerességgel követett állatok pozícióját összesen 45 alkalommal határoztuk meg, ami 141 pozíciót eredményezett eddig. Ezek közül összesen 36 alkalommal láttuk is a jelölt példányt.

Kapcsolódás az Országos Kétéltű-hüllő Térképezéshez

2011. március elején indul az Országos Kétéltű-hüllő Ponttérképezési Adatbázis. Az országos kitekintésű adatgyűjtés főpróbája lesz a Szakosztályunk által koordinált Budapest herpetofaunája térképezési program. Minden évben ki fogunk jelölni egy-egy jól körülhatárolható földrajzi körzetet, melyben koordinált kétéltű-hüllő térképezést fogunk levezényelni, első alkalommal a fővárosban. A gyűjtött adatokat közvetlenül egy most készülő adatbázisba lehet a későbbiekben feljuttatni, amelyet az egyéni adatgyűjtők is könnyen használhatnak majd.

Önkéntesek jelentkezése

Az adatgyűjtést részben egyéni önkéntesek, részben pedig a Szakosztály által szervezett adatgyűjtők fogják végezni. Utóbbiak egynapos szakosztályi kirándulások keretében fognak feltárni egy-egy előre meghatározott területet.

Jelentkezés

Kérjük, hogy aki jelentkezni kíván a programra, ezt jelezze a khvsz@mme.hu e-mail címen, vagy hívja Kovács Tibor programvezetőt (06-30-2757010).

Az NBmR keretében jelenleg 7 mintaterületen folyik a kétéltű- és hüllőfajok állományainak felmérése. A mintavételezésre kijelölt tájegységek minden esetben védett területen helyezkednek el, valamelyik nemzeti parkunk működési területén:

2001-től a

1. Őrség-Vendvidék: Szakonyfalu (Grajka-patak völgye), Szentgotthárd-Máriaújfalu (Hársas-tó), Szalafő (Pityerszer, Felsőszer) (Őrségi NPI),
2. Pilis-Visegrádi hegység: Pap-réti tavak (felső, középső, alsó), János-tó, Alsó Hosszúrét, Vadálló-kövek alsó út rézsű, Jeges-tavak (I., II., III.) (Duna-Ipoly NPI),
3. Ócsa: Vizes-erdő (XXVI. csatorna), Egresek I-V. láprétek, Kiskőrös-alja homokpuszta, (Duna-Ipoly NPI)
4. Gödöllői Dombvidék: Babat-völgy (Aranyos-patak, tórendszer), Sülysáp-halastavak, Szada-Ivacsok (Duna-Ipoly NPI),
5. Aggtelek-Jósvafő: Bacsó-nyak alatti tó, Aggteleki-tó, Vörös-tó, Ménes-patak völgye, Ménes-tó, Baradla-tető, Ördögszántás (Aggteleki NPI),

2005-től

6. kardoskúti Fehér-tó és környéke (Körös-Maros NPI),

2007-től

7. Zemplén: Tálya (Hidegkút), Háromhuta (Istvánkút, Szpalanyica-völgy) Boldogkőváralja (Tekeres-patak, Blaskó-kút), Regéc (Csemete-kerti-víztározó) (Aggteleki NPI).

2010-től

8. Magas-Bakony: Bakonybél, Vörös János-séd.

A munka az NBmR Kétéltűek és hüllők Protokolljában lefektetett elvek és módszerek alapján folyik. Az eredmények a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatósághoz kerülnek, illetve az adatok a TIR adatbázist bővítik. A Nemzeti Parkokkal működő adat-megosztásunk révén a projektek során felvett adatok az Országos Kétéltű-hüllő Térképezés adatbázisába is beillesztjük.