A levélhez csatlakozó 276 európai civil szervezet arra kéri a képviselőket, hogy a Közös Agrárpolitika meghatározásánál javítsák ki a korábbi évek, és az Európai Parlamenti Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság asztalán fekvő következő ciklusra vonatkozó tervek hibáit.
Március 2-án Kapuváron került sor - a sorrendben harmadik - Győr-Moson-Sopron Megyei Madártani Kongresszusra. Az egynapos konferenciát kétévente rendezik meg az MME Soproni és Kisalföldi Helyi Csoportjai a Fertő-Hanság Nemzeti Park támogatásával. A mintegy 60 résztvevő között a hazai szakemberek mellett, Szlovákia és Ausztria határ menti régióiban élő aktív madarászok is jelen voltak.
A hétvégén zajlott le hét ország részvételével a ragadozómadarak illegális pusztítása ellen rendezett Kárpát-medencei műhelytalálkozó, amely során egyértelművé vált, hogy a probléma ugyan minden környező országban jelen van, de sajnálatos módon a hazánkban elpusztított madarak száma nagyságrenddel felülmúlja az összes környező országot.
A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) a Nyugat-Palearktisz déli, illetve délkeleti részén elterjedt vízimadárfaj. A gödényalakúak rendjébe tartozik, a legritkább európai kárókatonafaj: a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo), és a tengerpartokon gyakori üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) mellett. A legkisebb termetű kormorán, méretre mindössze fele nagy rokonának, farka hosszú, szárnya lekerekített, gyors szárnycsapásairól és siklás nélküli, jellegzetes repülésmódjáról könnyen felismerhető.
A széki lile az ún. csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. Állományának nagyobb része Európán kívül él. Földrészünkön a mediterrán országok kivételével mindenütt fogyatkozik a fészkelőpárok száma. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj.
Az uhu számára hazánkban megfelelő élőhelyek csak korlátozott számban adottak, illetve a hazai populáció mindenkor a faj elterjedési területének szélén helyezkedett el, ezért a fészkelő párok száma mindig alacsony volt.
A 2000. évben végzett felmérések alapján a fekete gólya magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedni látszik. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetőek vissza.
A magyarországi fehérgólya-állomány néhány évtized alatt 8000 párról 5000-re csökkent. Az 1970-es évek közepe óta végzett védelmi tevékenység eredményeként a populáció stabilizálódott.
