A rétisas a 19. században végzett folyószabályozások következtében elveszítette élőhelyének jelentős részét. Az elmúlt száz évben a megmaradt öreg ártéri erdők további fogyatkozásával újabb fészkelőhelyei szűntek meg.

A természetvédelemben nemzetközi gyakorlattá vált, hogy meghatározzák az egyes állatfajok védelmi helyzetét, és ennek figyelembevételével készítik el a védelmi terveket. A védelmi helyzet meghatározásánál az állomány nagyságát és változásának irányát illetve mértékét veszik figyelembe. E két tényező alapján a nemzetközi gyakorlatban az egyes fajokat a következő kategóriákba szokták sorolni: Veszélyeztetett, sebezhető, csökkenő, ritka, védelemtől függő - együttesen kedvezőtlen védelmi helyzetű - és biztos állományú fajok.

A Madártávlat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület háromhavonta megjelenő folyóirata. A tartalmában és kivételében is igényes kiadvány célcsoportja nemcsak az MME közel tízezer fős, folyamatosan bővülő tagsága, de a madárvédők egyre szélesebb hazai közössége is. Az egyesület tagságát a környezet- és természetvédelmi szakemberek mellett túlnyomó többségében a lakosság széles körét reprezentáló, a környezet- és természetvédelem kérdésére nyitott, tettre kész felnőttek és gyerekek alkotják. Az MME tagja jó néhány ismert környezetpolitikai döntéshozó, és véleményformáló személyiség.