Bármenyire meglepően hangozzék is, a madarak nem nyüzsögnek folyamatosan az etetőkön. Ha egy kicsit jobban megfigyeljük a madárforgalmat, ebben óránkénti, hetenkénti, havonkénti, sőt, évenkénti jelentős eltéréseket, "hullámzásokat" tapasztalhatunk.
Számos olyan eszköz és praktika áll rendelkezésre, amelyek segítésével a téli madáretetéssel kertünkbe csalogatott madaraknak segíthetünk. Ilyen például az itatás vagy a hideg téli éjszakákon szélcsendes helyet biztosító odúk kihelyezése.
A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is.
Egyszerű, de nagyon hatékony trükk kemény fagyok idején, ha
a talajetetőről nemcsak ellapátoljuk, elkaparjuk a havat, de
egy vödörnyi meleg vízzel fel is locsoljuk. A nedvesen csillogó,
felpuhult föld, fű, levelek, és a felszálló pára látványa
mágnesként vonzza a talajon táplálkozó madarakat, mivel ezek
a vizuális jelzések a jó táplálkozóterületeket ismérvei. Az
így előkészített talajetetőre érdemes frissen kiszórni
néhány marék napraforgót, apró magot, de a meleg
vizes locsolás a behavazódott eleséget is
újból hozzáférhetővé teszi.
A tél elsősorban nem a hidegével, hanem a hó-, alkalmanként pedig az ónoseső-borítással nehezíti meg igazán az állatok életét. A tartós, az ágakat is befedő hó- és jégtakaró fizikailag zárja el a kisebb madarakat a kéregrepedések, a talaj, a hullott levelek táplálékkínálatától. Ezen néhány egyszerű fogással segíthetünk.
