Mit láttam?

Az állatok között nagyon sok olyan faj van, amit laikusként is elsőre felismerhetünk, mint például egy fehér gólyát. Sokkal nehezebb a dolgunk, ha nem ennyire közismert, rengeteg könyv által ábrázolt állatról van szó.

Ilyen esetekben, ha nem rendelkezünk a látott állatcsoportról határozóval, kézikönyvvel akkor már akadályba ütközünk. Ezen a problémán kívánunk segíteni, azzal, hogy különböző fajcsoportok ismertetését tárgyaló weboldalakat adunk közre. A lista közel sem teljes, bővítése terveink között szerepel. Az adott névre kattintva lehet eljutni az ismertető oldalhoz.


BÉKÁK, KÉTÉLTŰEK >>

HÜLLŐK >>

LEPKÉK, képek alapján meg lehet próbálni a beazonosítást >>

LEPKÉK, ha van képünk róla, akkor a fórumon lévők segítenek a meghatározásban >>

LEPKÉK >>

ROVAROK, BOGARAK, PÓKOK ha van képünk róla, akkor a fórumon lévők segítenek a meghatározásban >>

GOMBÁK, ha van képünk róla, akkor a fórumon lévők segítenek a meghatározásban >>

HALAK, ha van képünk róla, akkor a fórumon lévők segítenek a meghatározásban >>

NÖVÉNYEK >>

MADARAK >>

MADARAK, ha van leírásunk róla akkor a fórumon lévők segítenek a meghatározásban >>

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

 

Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>


Köszönjük!

Vonulás helyett áttelelő rovarevő énekesek az etetőn

A vonulás sok kockázatot és nagy igénybevételt jelent a madaraknak, különösen az akár 5–6.000 km távolságra levő telelőterületekre vándorló kistestű, olykor alig 10–15 grammos énekeseknek. Ezért nem meglepő, hogy mindig vannak olyan próbálkozó példányok, melyek inkább a helyben maradást választják. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években néhány faj esetében jelentősen nőtt az áttelelések gyakorisága.


Vonulás vagy maradás?

A fekete rigó és a vörösbegy teljesen megszokott látványt nyújt a téli etetőkön, ami alapján állandó madárnak gondolhatnánk ezeket, holott a hazai költő populáció egyedei a telet rövid távú vonulóként (fajonként eltérő, a fekete rigónál 20%-ra becsült arányban) a mediterrán térségben, elsősorban Olaszország kontinentális részén, Szicíliában és a környező szigeteken töltik. A településeken élő példányok a télen is megfelelő életkörülmények hatására egyre nagyobb arányban hagytak fel a vonuló viselkedéssel és váltak állandó madárrá az utóbbi évszázadban.

Ez az alkalmazkodási folyamat nem állt meg, napjainkban is megfigyelhető több más, elsősorban városiasodott fajnál. A csilpcsalpfüzike, a házi rozsdafarkú, az erdei szürkebegy, a barátposzáta, a cigánycsuk vagy az örvös galamb és a fehér gólya részben hazai fészkelő állományból származó, részben pedig északabbról hozzánk érkező példányai évről-évre áttelelnek nálunk. A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy mind a hét faj esetében növekszik a viselkedés előfordulásának gyakorisága (letölthető részletes táblázat >>), ami bizonyosan nem magyarázható minden esetben az enyhe telekkel, hiszen az elmúlt években a tél kifejezetten kemény, fagyos és havas volt.
A házi rozsdafarkú ...
... és a csilpcsalpfüzike áttelelése is gyakoribbá vált (Fotók: Orbán Zoltán)

Fecskéink a telelőterületen

A hosszú távú - a Szaharától délre - vonuló madarak közé tartozó fecskéink számára az afrikai telelőterületeken töltött hónapok alapvető fontosságú felkészülési időszakot jelentenek. Ennek első lépéseként teljesen kicserélik nemcsak a testtollaikat, de a szárny és a farok kormánytollait is. A tollváltás végével kezdődik a vonuláshoz üzemanyagul szolgáló zsír felhalmozása. Végül  több szakaszban elindulna a madarak - fecskéinknél először a "szuper hímekből" álló előőrsök -, hogy átrepüljék a néhol már 1.500 km széles sivatagot, majd szigetről-szigetre haladva átkeljenek a Földközi-tenger „köves gázlóin”.

Az etetők madárközössége

A legkisebb belvárosi etetőre is legalább három-négy faj jár rendszeresen, a nagyobb, évtizedek óta működő etetőhelyeken pedig akár tucatnyinál több különböző madár százas nagyságrendű csapatai fordulhatnak meg nap mint nap. Az egyes fajok egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, illetve táplálkoznak. Utóbbival akaratlanul is segítik egymást, amivel azért érdemes tisztában lennünk, mert ezt kihasználva még jobb etetőket tudunk működtetni.

Bagolyetető egérvárak

A főként éjszakai életmódot folytató, téli álmot nem alvó kisrágcsálók alapvető táplálékát jelentik az éjszaka madár vadászainak – a baglyoknak. Tartósan havas időszakokban ezek megszerzése nem könnyű – ezen a helyzeten segíthetnek a bagolyetető-egérvárak.

Téglából épített bagolyetető egérvár téli énekesmadár talajetetővel (fotó: Orbán Zoltán)

Téglából épített bagolyetető egérvár téli énekesmadár talajetetővel (fotó: Orbán Zoltán)

Pedagógusoknak / szülőknek

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), zöld szervezetként különösen fontosnak tartja, hogy a gyerekekben már iskolás, sőt óvodás korban kialakuljon a természet iránti szeretet és tisztelet. Ezen területen a pedagógusok által végzett munka döntő fontosságú a jövő nemzedék életében, környezetéhez való hozzáállásában.

Az MME ezért szeretné segíteni az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok munkáját ezen a téren. Az órákhoz, foglalkozásokhoz olyan háttéranyagot hozunk létre folyamatosan az oldalunkon, amely konkrét segítséget nyújt a környezeti nevelésben. Mivel madárvédelmi és természetvédelmi területen tevékenykedik az egyesület, így elsődlegesen ilyen témákat ölel fel a honlap környezeti nevelési anyaga is.

Az óvodai-, iskolai foglalkozások kapcsán a gyerekekben ezernyi kérdés merül fel és ezek megválaszolása sokszor nem könnyű feladat. A témákra bomló almenük segítségével ezen kérdések megválaszolhatók lesznek.

A "Most látható a természetben" menüpont a továbbiakban minden HÉTFŐ estig friss információkkal fog bővülni.

Feliratkozás a következőre: Társadalmi Kapcsolatok Osztály