Madármentéssel, csak engedéllyel és megfelelő infrastruktúrával rendelkező intézmények foglalkozhatnak. Az MME helyi csoportjainak - a Sasközpont kivételével - nincs meg a megfelelő infrastruktúrális háttere és engedélye a sérült madarak fogadására. Az alábbi központokat szeretnénk a segítőkész lakosok figyelmébe ajánlani.
A madárfészekben található tojások és gyámoltalan fiókák rengeteg ragadozó és nem ragadozó állatnak, például a mókusoknak jelentenek időszakos táplálékot. Értelemszerűen az ágvillákban és a talajon, szabadon lévő fészkek a legveszélyeztetettebbek, ezek védelme szinte lehetetlen, de még a természetes és mesterséges odúk mélyén sincsenek teljes biztonságban. Mindazonáltal az odúk és az odvas fák legalább némi esélyt kínálnak a prémes ragadozók távoltartására.
Macskák és nyest felmászását megakadályozó fémgallér.
A fémgallér ezen a helyen a nyesteket és a macskákat a tetőre és a padlásra való feljutásban gátolja meg (Fotók: Orbán Zoltán).
Különösen a padlásokra beköltöző, és ott a randalírozásával sokszor zavaró, érzékeny szaglású nyestek riaszthatók a mászófák, mászóágak, tetőbebúvó nyílások kellemetlen szagú speciális folyadékkal vagy gázolajjal történő bekenésével. Ügyeljünk arra, hogy ilyen célra maró, mérgező, a környezetre vagy az emberekre nézve fokozott veszélyt jelentő anyagokat ne használjunk. A szaggal történő riasztás esetén is vegyük figyelembe, hogy az ecsetelés az ugrási magasság felett kezdődjön, és legalább 0,5-1 m széles legyen. A riasztó szaganyag idővel elveszti a hatékonyságát, ezért anyagtól függően néhány hetente-havonta ismételjük meg a bekenést.
A mesterséges odúkban lévő fészkek, fiókák csak akkor vannak biztonságban a nyesttől, mókustól, nem is beszélve az erős szelekről, ha a tetőt minden odúellenőrzés befejeztével dróttal lezárjuk. Ennek legbiztosabb módja, ha a tető oldalába behajtunk egy csavart, majd erre lágy drótot tekerünk, amit az odú oldalába hajtott csavarhoz rögzítünk. Függesztett odúk esetében megoldást jelent az is, ha a függesztő drótot a tető felett néhányszor megcsavarjuk a hossztengely mentén, majd így akasztjuk vissza az odút. Az MME bolt árusít sátortetős, csavarral is rögzített nyestbiztos odúkat is.
Galéria: Mesterséges odú tetők lezárása külön rögzítővel, illetve a függesztő drót megcsavarásával. A tetők lezárása a ragadozók mellett a szél általi felnyitás és leszakítás ellen is véd (Fotók: Orbán Zoltán).
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...
... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek.
Orbán Zoltán
Ha a madárvédelmi eszközök, odúk, itatók és etetők mellet csak egy egyéb állatfajok életét segítő módszert szeretnénk vagy tudunk alkalmazni, építsünk természetvédelmi farakást! Bátran készítsünk ilyet akkor is, ha gázzal fűtünk, és egyébként nincs szükségünk tűzifára.
A magas löszös, homokos partfalakban, homokbányákban fészkelő partifecskék és gyurgyalagok alkalmazkodóképes madarak, nem túl válogatósak, képesek földutak 10-15 cm-es padkájába, vizesárkok, munkagödrök, épületalapok, tömörödött homokdombok függőleges falába mélyíteni költőüregeiket. A két faj számára géppel és kézzel is készíthetőek, felújíthatóak olyan löszös, homokos partoldalak, ahol akár nagyobb kolóniáik is megtelepedhetnek.
Az ember-fecske konfliktusok hátterében szinte mindig a fészekkel együtt járó, lepotyogó ürülék áll. Rengeteg veszekedés, családi és lakótársi viszály, értelmetlen és törvénytelen fecskezavarás és fészekleverés megakadályozható egy egyszerűen nagyszerű eszközzel – a fecskepelenkával.
Van még egy olyan eszköz, ami szintén könnyen elkészíthető, mégis óriási segítséget jelent fecskéinknek, ez a fészekalap. A modern műanyag és acél burkolóanyagokkal fedett vagy gerendából, lakkozott fából készült épületek esetében előfordulhat, hogy az eresz és tető alatti részek a sár megtapadási képtelensége miatt alkalmatlanok fecskefészek építésre. Ilyenkor a műfecskefészkek mellett vagy helyett 15-20 cm széles, apróbb szemű dróthálócsík-fészekalapot alkalmazhatunk, melynek szemeibe a fecskefészkek apró sárgombócai meg tudnak kapaszkodni. Így a fecskék már tapadásmentes felületen is tudnak költeni.
A fecske fészekalapok helyes felszereléséhez ismernünk kell a két sárfészket építő fecskefajunk viselkedését. A molnárfecskefészkek zártak, tetejüket a plafon vagy egy másik fészek adja és a madarak egy kis bebúvónyíláson át jutnak a fészekbe.
A füsti fecskék fészkei ezzel szemben nyitottak, ezért ezek a madarak sokkal szabadabbak a fészekelőhely-választásban (és kedvelik az épületek belső tereit is), de számukra is fontos, hogy a fészkeiket esőtől védett helyre építhessék.
A fészekalapok készítésénél és kihelyezésénél tudnunk kell, hogy milyen fecske fajt szeretnénk ezekkel segíteni, illetve azt is, hogy hova szeretnénk ezeket felszerelni. A füsti fecske inkább a vidéki, falusi, tanyasi környezet fészkelő madara, mert életmódja erősen kötődik az állattartáshoz. A molnárfecske ezzel szemben inkább emberkövető, a leginkább városiasodott fecskénk, a nagyvárosok panelházaiba is ez a madár költözik be.
Az előző fejezetben látott, kétfészkes drót fészekalapok deszkaigénye:
Tető nélküli változat
A deszkalapra szegelt fészekalapok előnye, hogy falfúrás nélkül, sokkal egyszerűbben és könnyebben szeggel is felfogathatjuk rá a drótot, nem is beszélve arról, hogy erre egyben az ürülékfelfogó fecskepelenkát is felcsavarozhatjuk. Amennyiben a tető és a fal találkozása sima, a drótot vagy a falapot a tető síkjáig toljuk fel, így a molnár- és a füsti fecskék is tudják használni. A fa fészekalapokat lehetőleg ne átmenő csavarokkal fogassuk fel, mert ha ráépülnek a fészkek, rendkívüli helyzetben (beázás, felújítás) nem tudjuk eltávolítani. Ezért jobb, ha bármikor szabadon hozzáférhető fém rögzítő füleket szerelünk a deszkalapok két oldalára vagy aljára. Természetesen a fázisfotókon bemutatotthoz képest más eszközök és technikai megoldások is alkalmazhatók!
Tetővel ellátott változat
Gyakran előfordul, hogy tető és a fal találkozásánál szegőléc húzódik, ezért a fészekalap és a tető között rés marad, ami csak a nyitott fészket építő füsti fecskék számára megfelelő. Amennyiben ilyen helyen zárt, bebúvó nyílással ellátott fészket építő molnárfecskéket szeretnénk megtelepíteni, a fészekalap tetejére szereljünk 15 cm-es vízszintes tetőt. Ezzel a megoldással a tetőig nem emelhető fészekalapok mindkét faj költése számára megfelelővé tehetők.
Telep változat
A fészekalapok méretben és alkalmazhatóságban is különleges változatát képezik az esővédő tetővel és lábazattal ellátott mesterséges telepek (elsősorban molnárfecskék számára), melyekről részletesen olvashat itt >>.
A fecskék évente kétszer költenek: az első április-májusban, a második június-júliusban kezdődik, de a szezon egészen szeptember-októberig is elhúzódhat. Ehhez igazodva a március végéig kihelyezett műfészkekben, fészekalapokon, mesterséges telepekben a legvalószínűbb a költés.
Ne felejtsük el, hogy sok helyen, különösen városi környezetben, a sár hiánya is korlátozhatja a fecskék megtelepedését, mert a madarak nem találnak fészeképítő anyagot. Ezért a mesterséges telepet érdemes egyszerűen kialakítható sárgyűjtőhelyek létesítésével együtt használni!
Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>
Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:
Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!
Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
Orbán Zoltán
A világon gyakorlatilag nincs olyan gerinces állat, amelynek ne kellene megbirkóznia a belső és külső élősködők jelentette problémával. Ez alól a madarak sem kivételek, mivel a toll és a tollazat számos parazitának jelent táplálékot vagy búvóhelyet. A madarak a külső élősködők ellen a tollászkodás mellett leggyakrabban víz-, por- és napfürdővel védekeznek, de sok faj megbolygatott hangyabolyra hasal vagy hangyákat fog, és a támadó ízeltlábúak által kiválasztott hangyasavval küzd a tolltetvek, bolhák, kullancsok és kullancslegyek ellen.
Az első igazán meleg nyári napok beköszöntével, amikor a napsütés szinte perzsel, a külső élősködők ellen véget nem érő küzdelmet folytató madarak számára a napfürdőzés lehetősége is adottá válik. Az itató környékén rövidre nyírt gyep és a porfürdő felforrósodó talaja a déli legmelegebb órákban lehetőséget kínál a madaraknak a napfürdőzésre.
|
| Ilyenkor láthatunk a füvön ... |
|
| ... vagy a csupasz talajfoltokon (ilyen a porfürdő is) széttárt szárnyakkal és felmeresztett testtollakkal fekvő, első pillantásra betegnek tűnő fekete rigókat is (Fotók: Orbán Zoltán). |
Szerencsére ezek nem sérült vagy a végüket járó, hanem éppen ellenkezőleg, az egészségük védelmével foglalatoskodó állatok. A parányi tolltetvek, vérszívó kullancsok, bolhák és kullancslegyek a tollazat sötét és kiegyenlített hőmérsékletű világát kedvelik, ami napfürdőzéskor egyik pillanatról a másikra perzselően forróvá válik, és a hősokktól elkábult vagy elpusztult kellemetlenkedő külső élősködőket a madár a napfürdőt követő tollászkodással már könnyen el tudja távolítani.
Ez a procedúra azonban a madarak számára is könnyen, a mérettől függően néhány tíz másodperc vagy egy-két perc alatt életveszélyessé válthat. Ezért, amint az az alábbi videókon is látható, a végzetes hőguta elkerülése végett lihegéssel próbálják hűteni magukat (a tollazat miatt nem tudnak izzadni), majd amikor már ez sem segít, meg kell szakítaniuk a napozást és árnyékba húzódnak, ahol tollászkodással teszik teljessé a viselkedés higiéniai hatását.
Madarakat itatni nem csak kertekben, talajszinten lehet és kell, sok esetben erkély sem áll rendelkezésre, ezért ablakban alkalmazható megoldásra van szükség. Ilyen Madárbarát panel és Madárbarát munkahely (irodaház) környezetben az egyszerű műanyag virágalátét itató többnyire nem elég jó, valami könnyebben rögzíthető eszköz kell.
Függő madáritató műanyag flakonból
Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya. Ennek oldalába, az aljától 8-10 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat. Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.
|
| Egy tapétavágó vagy éles kés segítségéve ... |
|
| ... pillanatok alatt lehet ... |
|
| ... függő itatónk. |
Trükkös ablakitató
Első pillantásra a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.
Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.
|
| Nyissunk meg két zárt szemes csavart . |
Miután a megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldás a kampók felfogatásához.
|
| Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ... |
|
| ... amiket így már a fa megrepedése nélkül ... |
|
| ... tudunk becsavarni. |
Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.
|
| A tartó keret felakasztását, ... |
|
| .. és a tálka behelyezését követően ... |
|
| ... kész az ablakitató, amit már csak ... |
|
| ... fel kell töltenünk. |
Orbán Zoltán
"Ha semmim nem lenne, csak a madárfürdő, akkor is nagyon
érdekes napjaim lennének a madarakat figyelve"
/hozzászólás az MME Facebook oldalán/
Madaraink többségének naponta akár többször innia és akár fürdenie is kell, ami az egyre szárazabb nyarakon és hómentes teleken mind nagyobb kihívást jelent számukra. Különösen igaz ez az egyre víztakarékosabban működő településeken, ahonnan az egykor széles körben elterjedt háztáji állatok itatói is hiányoznak. Ezért a madárbarátok számára a madáritató egész éves működtetése egyik legfontosabb, alapfeladat.
Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módón képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt.
Öreg fák hiányában, hacsak nem alkalmazunk mesterséges odúkat, az odúköltő madarak többsége eltűnik a területről (Fotó: Orbán Zoltán).
Ez alól elsősorban a széncinegék jelentenek kivételt, mivel szinte bármilyen üregben, a felvételen éppen egy vázában képesek költeni (Videó: Orbán Zoltán).
Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alapadatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.
A tipikus, kerek röpnyílású, harkály vájta madárodúk mesterséges változatait a berepülőnyílás és az alapterület nagysága alapján „A”, „B” és „D” típusba soroljuk.
A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok – a széncinege, a házi és a mezei veréb –, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású "D" odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.
A „D” típusú mesterséges odú seregély lakóinak megfigyelése sok izgalmas élményt kínál: beköltözéskor, ...
... és a fiókák etetésekor (Videók: Orbán Zoltán).
A "C" odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadárfajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak.
Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő "C" odúk esetében a helyzet éppen fordított: ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább.
A ragadozók ellen előtét kiegészített ellátott "C" odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. Ugyan ez mindenféle kiegészítés nélkül "B" odúkkal is megtehető.
... a bejáratukat levédve térdtől fejmagasságba, bokrokba is kitehetjük ökörszemnek és a vörösbegynek (Felvétel: Orbán Zoltán).
A mesterséges odúkkal szemben támasztott legfontosabb természetvédelmi vonatkozású követelmény a megbízhatóság. Az elmúlt több mint egy évszázad tapasztalatai alapján - minden szempontot figyelembe véve - a 2-2,5 cm vastag fenyődeszkából készült odúk felelnek meg leginkább a minőségi, biztonsági és ár/érték arány elvárásoknak.
A fenyő-, esetleg akácdeszkából készült, festett vagy lenolajjal kezelt odúk,
különösen, ha a tetejük bádoglemezzel, kátránypapírral van szigetelve,
akár évtizedekig szolgálják a madárvédelmet.
A barkácsáruházakban és hasonló helyeken kapható színes, gyakran mókás kinézetű madár házikókról sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy etetők vagy költőodúk-e, ráadásul gyakran etetőként árusítanak kerek röpnyílású eszközöket, melyek teteje nem nyitható, ezért ezek nem takaríthatóak, tehát fészkelőhelynek sem alkalmasak.
Az MME Természetbarátok Boltját azért hoztuk létre, hogy a Madárbarát kert program résztvevői, a madárvédők örvendetesen bővülő lakossági tábora számára biztosítsuk a madárvédelmi eszközöket és szakkönyveket. A bolt nem csak internetes (csomagküldő) áruházként működik, de kedd-csütörtök 10–16 óra közötti nyitvatartással is várjuk az érdeklődőket.
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzsodúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszkaodúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is.
Ne készítsünk odút nem vízálló anyagokból (pl. farostlemezből, faforgácslapból ["bútorlap"]), mert ezek nedvesség hatására szétmállnak, szétesnek és elsőként szinte bizonyosan az aljuk szakad ki a legnagyobb terhelést jelentő költési időszakban; a tojásokkal, fiókákkal teli fészek és a kotló, etetni érkező madarak súlya alatt!
Rossz minőségű anyagból készült, nedvesség hatására széteső "D" odú (Fotók: Orbán Zoltán).
A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6–8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alapadatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszkaodúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülőnyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.
Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2–3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés és a tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.
Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10–15 évre is nőhet.
Kátránylappal szigetelt tetejű odú (Fotó: Bajor Zoltán)
A letölthető odútípus-táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről az MME bolt weboldalán is tájékozódhat, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető
mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...
Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek
Orbán Zoltán
