Egy év a madarakért.

Pillanatok szervezetünk tavalyi munkájából, a barkóscinege évében.

A folyóink sok helyen még vadregényesnek kinéző árterei nem csak a hamvas küllőknek, de a fehérhátú harkály kivételével a magyarországi harkályfajok többségének biztosítanak megfelelő élőhelyet. A hamvas küllő ezeken az élőhelyeken osztozik a zöld küllővel, a fekete harkállyal, de a nagy fakopáncs, a balkáni fakopáncs, a balkáni fakopáncs és a kis fakopáncs éppen úgy megfigyelhető, mint a nyaktekercs is. Az idős állományú elegyes erdőket a tekintélyes méretű nyárfafajok, füzek, kőrisek, az álló és fekvő holtfák, uszadékfák jellemzik, ugyanakkor a töltéseken rövid fűvű nyílt részek is találhatók. A hamvas küllő megtelepedéséhez a hangyákban gazdag talajszint, valamint a viszonylag nagyobb méretű, fészkelésre alkalmas fák egyidejű megléte szükséges. Az ilyen, hamvas küllők által vésett odút a másodlagos odúhasználók is elfoglalhatják. 

A zöld küllő a füves-fás élőhelyeket népesíti be. A fás részeken vési odúját és a mellette található gyepeken a talajon táplálkozik. Az európai harkályok közül a zöld küllő tartózkodik legtöbbet a földön. Nyílt füves élőhelyekre, legelőkre, rétekre van szüksége, ahol a hangyák gyakoriak és könnyen megtalálhatók. A zöld küllő az olyan, ember által átalakított mesterséges élőhelyeken is megtelepszik, mint a kertek, parkok, arborétumok, temetők, golf- és sportpályák, odújához azonban szüksége van idősebb, nagyobb méretű fákra. Hazai harkályaink közül jellemzően a balkáni, a nagy fakopáncs és a nyaktekercs foglalnak el hasonlóan átalkított, mesterséges élőhelyeket. 

A balkáni fakopáncs kerüli az erdőket és a fákkal sűrűn benőtt területeket. Jellemzően másodlagos, ember által létrehozott területeken, például parkokban, kertekben, gyümölcsösökben fordul elő. Az idősebb fákkal tarkított ligetes jellegű élőhelyeken gyakran együtt találjuk a hasonló méretű nagy fakopánccsal. A nagy fakopáncshoz képest a balkáni fakopáncs territóriuma nagyobb, az állománysűrűsége viszont alacsonyabb. A költőüreg vésésére alkalmas fafaj kiválasztása során toleráns, inkább a kisebb facsoportok, fasorok, gyümölcsfák jelenléte, a törzsek kora, azok keménysége a döntő szempont. A harkályok által vésett odúkat a későbbiekben másodlagos odúhasználók foglaláják el. Ebben a balkáni fakopáncs által vésett odúban a csuszkák költenek rendszeresen. 

A nyaktekercs a tavaszi érkezése után alapvetően az erdős, gyepes, mozaikos élőhelyeket foglalja el. A magyarországi fészkelőterületén olyan változatos, jelentősen eltérő tulajdonságú területeken költenek, mint a legelők melletti erdőszegélyek, rétek, fás, bokros területek, parkok, kertek, felhagyott vagy extenzíven művelt gyümölcsösök. A szaporodási időszakban a nyaktekercs élőhelyellyel szemben támatszott igénye, hogy legyen rövid füvű, vagy akár növényborítás nélküli talaj, ahol hangyakolóniákat talál, valamit álljanak rendelkezésre megfelelő üregek, odúk a fészkeléshez. A kertek, vagy kár az extenzíven művelt legelők, kaszálók, ideális helyet biztosíthatnak a nyaktekercsek számára, de a fészkelési lehetőségek gyakran hiányoznak. Ezeken az élőhelyeken mesterséges odúkkal segíthetjük megtelepedését. 

A fehérhátú fakopáncs elsődleges élőhelyéül azok a természeteshez közeli lombos, vagy lombelegyes erdők szolgálnak, amelyekben a természeti folyamatok többnyire még működőképesek. Az ilyen erdők, ahol az öreg és holtfák mennyisége a maguk természetes arányában van jelen, hazánkban csak nagyon kis kiterjedésben léteznek. Magyarországon legfontosabb élőhelyét elsősorban az idős, holtfában gazdag bükkösök  képezik. Kisebb mértékben a bükkösök között húzódó patakvölgyek égereseiben és a bükkösökkel határos gyertyános tölgyesekben is megtelepszik. Az állandó vagy időszakos patakmedrek vízben fekvő vagy csak nedves faanyaga hazánkban is az élőhely kedvelt szerkezeti eleme. Különösen fontos számára a vékonyabb, korhadt, elhaltgombás, széltörést szenvedett fák nagyszámban való jelenléte, mert csak ezekből tud táplálékot gyűjteni, illetve odúját is ezekbe vési.