Odúzás

Olyan helyeken, ahol a fák nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a mesterséges odúkat, az eszközöket nyugodtan akasszuk a fiatal fák támasztókaróira. Ilyen kihelyezésre elsősorban a legszélesebb körben alkalmazott B típusú odúkat használhatunk, mert az ezekbe költöző három leggyakoribb faj: a széncinege, a házi és a mezei veréb nyílt, alacsony fészkelőhelyeket is előszeretettel elfoglal.

Alternatív odúhelyekre ott van szükség − elsősorban a Madárbarát kert program keretében, lakott területen −, ahol természetvédelmi, élményszerzési, környezeti nevelési okból fák és bokrok hiányában is szeretnénk madarakat megtelepíteni.

A sövények és bokrok sűrű, átláthatatlan, védett világa
mesterséges odúkkal több odúköltő faj számára is
alkalmas fészkelőhellyé alakítható.

Különösen az ember- vagy ezt meghaladó magasságú sövények és bokrok vékony, sűrű ágállású belső környezete azért ideális odútelepítésre, mert ezek derék- és mellmagasságban is gyakorlatilag megközelíthetetlenek még az ügyes famászó macskák és nyestek, számára is.