Magyar gyűrűs szürke gém Lengyelországban

Színes gyűrűvel jelölt szürke gémet figyeltek meg Dél-Lengyelországban.

A magyar gyűrűs madarat még nyáron fényképezték le (Zenon Niziolek) a Kárpátaljai vajdaságban (Województwo podkarpackie), de csak most kerültek fel a megfigyelési adatok a lengyelországi online madárgyűrűzési rendszerbe (POLRING), ami megküldte azokat a hazai Madárgyűrűzési Központnak.


Magyar gyűrűs szürke gém (Fotó: Zenon Niziolek)

A madarat 2016-ban gyűrűzték fiókaként Bátonyterenye határában (Tarján-pataki mocsár, Papp Ferenc). Ez az első olyan színes gyűrűs szürke gém a hazai madárgyűrűzési adatbankban, amit külföldön figyeltek meg. 2008-tól napjainkig összesen 413 példányt jelöltek meg Magyarországon, kék színű, teleszkóppal is leolvasható gyűrűvel. Közülük korábban 11 példányt már megfigyeltek belföldön.


Szürke gém fiókák (Fotó: Papp Ferenc)

A hazai madárgyűrűzés kezdeti évétől (1908) mintegy 1800 szürkegémet gyűrűztek meg fémgyűrűkkel (ezek nem, vagy csak nehezem olvashatóak le távcsővel). Közülük 224 került kézre valamilyen oknál fogva, például gyakran vadászat áldozataiként. Számos európai és afrikai országból jelezték vissza ezeket az adatokat, legtávolabb Gambiából, Nigériából és Maliból.


A szürke gém megkerülési térképe (Madárgyűrűzési adatbank)

Az észak- és kelet-európai szürke gémek vonulók, de a kontinens középső, déli és nyugati területein fészkelő állományokban, így a hazaiak madarak között is – egyre nagyobb számban – akadnak áttelelők. A szürke gémek egy jelentős része a Földközi-tenger vidékén telel, de sok példány eljut a Szaharán túlra is. Február, márciusban foglalják el ismét fészkelőhelyeiket, de a még nem költő fiatalabb példányok a telelőterületen maradhatnak.


Szürke gém fiókák gyűrűzése (Fotó: Papp Ferenc)

További információ a szürke gémről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ardcin

Biharugra vízivilága

Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert. A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:

 

 

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

 

 A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink
 


Gazdálkodás a halastavakon

 

A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.

 

 
A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.
 
Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.
 
A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.
 

                            

 

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.

 

 A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat

 

Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor

Kilőttek a ludak!

Az Alterra Intézet (Hollandia) kutatási programjának keretében, Gerhard Müskens vezetésével, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), nemzeti park igazgatóságok, társadalmi szervezetek, valamit magánszemélyek segítségével, hazánkban először idén télen un. „vetőcsöves” hálóval sikerült nagy tömegben nagy lilikeket (Anser ablifrons) jelölni.

A program előzménye, hogy 2010-ben egy más módszerrel befogott egyed kapott műholdas jeladót, ami igen értékes adatokat szolgáltatott a vonulási útvonaláról (http://www.blessgans.de/index.php?id=499).

 

Nagy lilik gyűrűzés a Zámolyi viztározónál (Fotó: Lukács Katalin)
Nagy lilik gyűrűzés a Zámolyi viztározónál (Fotó: Lukács Katalin)

 

A madarak nyakgyűrűt is kaptak (Fotó: Lukács Katalin)
A madarak nyakgyűrűt is kaptak (Fotó: Lukács Katalin)

 

A holland kutatók a 2010-es eredményeken felbuzdulva a Pannon telelő állomány további vizsgálatát határozták el. Ennek keretében 31 madarat sikerült befogni, február 28-án a Zámolyi víztárózónál (Fejér megye). 26 madár egyedi kódolású színes nyakgyűrűt és 5 egyed GPS alapú műholdas nyomkövetőt kapott.

A madarak a szokatlanul rossz időben több mint egy hónapot várakoztak a Kárpát-medencében, míg április 2-án a „Zsolt” nevű madár "kilőtt", elhagyva a telelőterületét, vonulását megkezdve 1000 km-t meghaladó repüléssel a Donyec- medencéig repült (Kelet-Ukrajna). Azóta már Ukrajnát is elhagyta, jelenleg Oroszországban van.

 

A műholdas jeladók..
A műholdas jeladók...

 

.. és felszerelésük (Fotók: Lukács Katalin)
.. és felszerelésük (Fotók: Lukács Katalin)

 

Az öt jeladóval ellátott egyed útja nyomon követhető a http://www.blessgans.de honlapon.

Reméljük a lilikek  szerencsésen, elérnek költő területükre, és a következő teleken vissza is térnek hozzánk.

 

Karcza Zsolt - Szinai Péter

 

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen
segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz!

A rendelkezéshez szükséges adószámot és
tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot
letöltheti itt >>

Köszönjük!

 

A kis kárókatonák és a halászat

A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) a Nyugat-Palearktisz déli, illetve délkeleti részén elterjedt vízimadárfaj. A gödényalakúak rendjébe tartozik, a legritkább európai kárókatonafaj: a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo), és a tengerpartokon gyakori üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) mellett. A legkisebb termetű kormorán, méretre mindössze fele nagy rokonának, farka hosszú, szárnya lekerekített, gyors szárnycsapásairól és siklás nélküli, jellegzetes repülésmódjáról könnyen felismerhető.

Feliratkozás a következőre: Vizimadarak