Vizimadarak

Színes gyűrűvel jelölt szürke gémet figyeltek meg Dél-Lengyelországban.

Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert. A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.

Az Alterra Intézet (Hollandia) kutatási programjának keretében, Gerhard Müskens vezetésével, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), nemzeti park igazgatóságok, társadalmi szervezetek, valamit magánszemélyek segítségével, hazánkban először idén télen un. „vetőcsöves” hálóval sikerült nagy tömegben nagy lilikeket (Anser ablifrons) jelölni.

A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) a Nyugat-Palearktisz déli, illetve délkeleti részén elterjedt vízimadárfaj. A gödényalakúak rendjébe tartozik, a legritkább európai kárókatonafaj: a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo), és a tengerpartokon gyakori üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) mellett. A legkisebb termetű kormorán, méretre mindössze fele nagy rokonának, farka hosszú, szárnya lekerekített, gyors szárnycsapásairól és siklás nélküli, jellegzetes repülésmódjáról könnyen felismerhető.