Vonulás helyett áttelelő rovarevő énekesek az etetőn

A vonulás sok kockázatot és nagy igénybevételt jelent a madaraknak, különösen az akár 5–6.000 km távolságra levő telelőterületekre vándorló kistestű, olykor alig 10–15 grammos énekeseknek. Ezért nem meglepő, hogy mindig vannak olyan próbálkozó példányok, melyek inkább a helyben maradást választják. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években néhány faj esetében jelentősen nőtt az áttelelések gyakorisága.

Az etetők madárközössége

A legkisebb belvárosi etetőre is legalább három-négy faj jár rendszeresen, a nagyobb, évtizedek óta működő etetőhelyeken pedig akár tucatnyinál több különböző madár százas nagyságrendű csapatai fordulhatnak meg nap mint nap. Az egyes fajok egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, illetve táplálkoznak. Utóbbival akaratlanul is segítik egymást, amivel azért érdemes tisztában lennünk, mert ezt kihasználva még jobb etetőket tudunk működtetni.

Rigó etetőtisztások a hóban

Egyszerű, de nagyon hatékony trükk kemény fagyok idején, ha
a talajetetőről nemcsak ellapátoljuk, elkaparjuk a havat, de
egy vödörnyi meleg vízzel fel is locsoljuk. A  nedvesen csillogó,
felpuhult föld, fű, levelek, és a felszálló pára látványa
mágnesként vonzza a talajon táplálkozó madarakat
, mivel ezek
a vizuális jelzések a jó táplálkozóterületeket ismérvei. Az
így előkészített talajetetőre érdemes frissen kiszórni
néhány marék napraforgót, apró magot, de a meleg
vizes locsolás a behavazódott eleséget is
újból hozzáférhetővé teszi.

Etessük a verebeket is!

Etetési időszakban sokan panaszkodnak arra, hogy "a verebek eleszik az eleséget az értékes madarak elől". Néhány évtizeddel ezelőtt annyi volt még belőlük, hogy széles körben alkalmaztak verébmentes odúkat és etetőket. Azonban kevesebb, mint egy emberöltő alatt sokat romlott a helyzet, Európa sok részén a verebeknek ma már ritkának számítanak.