Fajmegőrzés

Az MME 1985-ben alakult Vízimadár-védelmi Szakosztálya 1997-ben alakult újjá. Szakosztályunk életre hívása kiemelt jelentőségű a vizes élőhelyek és élőviláguk védelem érdekében tett nemzetközi erőfeszítések idején.

Európa egyik legjelentősebb gólyaállománya hazánkban költ, az adott területre eső gólyapárok számában Magyarország a második.

A túzok (Otis tarda) a mérsékeltövi füves puszták és a helyükön kialakított mezőgazdasági területek lakója. Európa legnagyobb testsúlyú röpképes madara. Elterjedése a XVIII. században még a Brit-szigetekig terjedt, majd fokozatos csökkenéssel visszaszorult az Ibériai-félszigetre, Közép-Európába és a Kelet-európai síkságra.

Az emberek képzeletét az idők során mindig foglalkoztatták a madarak. Különösen nagy szerepet kaptak a különböző kultúrákban a tekintélyt parancsoló, nemes megjelenésű ragadozó madarak - az erő, a küzdelem képviselői.

Az MME Nappali Lepke és Szitakötő Védelmi Szakosztálya szervezi az alábbi munkát: A hazai nappali lepke és szitakötő fauna sokszínűségének megőrzése;

A gyöngybagoly (Tyto alba) egész Európában az emberi településekhez kötődő madárfaj. Magyarországi fészkelőállománya a hideg, havas teleken drasztikusan megfogyatkozik. A zord időjárás miatt hozzáférhetetlenné válnak táplálékállatai, ezért az állomány jelentős része éhen pusztul. Az ilyen évek után csak hosszabb idő alatt képes megerősödni a populáció.

A kék vércse térségünk egyetlen telepesen fészkelő ragadozómadara. Mint az összes többi sólyomféle, a kék vércse sem épít fészket. Telepei ezért csak a vetésivarjú-kolóniákban tudnak kialakulni.

A gyurgyalag (Merops apiaster) Európa déli részein általánosan elterjedt madárfaj, elterjedési területének északi határa Európában a 21 Co-os júliusi izotermával esik egybe, Kelet-Európában a füves puszták északi határáig tart. A hazai állomány 15000-25000 párra tehető. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a fészkelőállomány szinten tartása, illetve a fészkelőhelyek hosszú távú megőrzése.

A világszerte veszélyeztetett túzok az MME címermadara. Mára közvetlenül veszélyeztetetté vált az intenzív mezőgazdaság okozta kedvezőtlen élőhelyi változások miatt. Az MME évtizedek óta aktív a faj védelmében. 

A haris egyike az északi félteke legsérülékenyebb madárfajainak. Állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, elsősorban az élőhelyéül szolgáló nedves kaszálórétek fogyatkozása miatt.