Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

Az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program keretében kétévente meghirdetünk egy régiót, aminek a herpetofauna térképezését szeretnénk elősegíteni.

A Pannongyík-védelmi Program általános céljai

A pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) hazai elterjedésének, korábban ismeretlen élőhelyeinek feltérképezése (elsősorban a Gödöllői-dombság és a Kiskunság területén). A veszélyeztetett élőhelyeken megfelelő kezeléssel a pannongyík fennmaradásának biztosítása. A célok megvalósításába minél nagyobb számú önkéntes bevonása.

Budapest a többi európai fővároshoz képest jelentős kétéltű- és hüllőfaunával rendelkezik, köszönhetően a még mindig nagy kiterjedésű középhegységi erdeinek, több tucatnyi vizes élőhelyének és széles kertvárosi övezetének. A budai és a pesti oldal eltérő élőhelyi környezete szintén növeli a lehetséges fajszámot. A „kutyaközönséges” fali gyíktól kezdve a fokozottan veszélyeztetett haragos siklóig legalább 12 kétéltű- és 11 hüllőfaj jelenléte bizonyított a város határain belül. Egyes fajokra célirányos védelmi programok születtek. A pannongyíkot és a haragos siklót különleges értékként tartjuk számon. A foltos szalamandra, bár nem fokozottan védett faj, szintén kiemelt értékű, mivel a város területén egyetlen ismert populációja él a Budai-hegységben. A mocsári teknős Naplás-tavi populációja 2002 óta a figyelem központjában áll, természetvédelmi és tudományos jellegű felméréseket, adatgyűjtéséket egyaránt végeznek rajtuk.

A programunk célja a kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius) hazai állományainak minél pontosabb feltérképezése és a veszélyeztetett állományok esetében aktív védelmi intézkedések foganatosítása. Szakosztályunk 2011 tavaszán indította el a haragossiklóélőhely-védelmi programját. A rákövetkező 4 évben a program elsősorban a Buda környéki állományok monitorozására fókuszált, valamint részleges élőhelyrekonstrukciókat foglalt magába a Farkas-hegyen és a pesthidegkúti Vörös-kőváron. 2015-től kezdődően a Földművelésügyi Minisztérium (FM) felkérésére összesítettük a haragossikló-észleléseket és élőhelyfelméréseket valamint az adatgyűjtést kiterjesztettük az össze hazai populációra. 2016-ra a KHVSZ megbízást kapott az FM-től haragossikló-példányok rádióadóval történő nyomonkövetésére. Öt megjelölt példány kísértünk figyelemmel a Vörös-kőváron majdnem a teljes szezonban.

A kitridiomikózis a Batrachochytrium dendrobatidis rajzóspórás gomba által okozott betegség, amely kizárólag kétéltűeken fordul elő. A gomba a kétéltűek bőrében telepszik meg, elsősorban azokon a részeken, ahol keratinban gazdag (például a hát, combok és úszóhártyák a kifejlett egyedeknél, szájrész az ebihalaknál ), majd újabb zoospórákat termel. A bőrben elszaporodva megváltoztatja a bőr szerkezetét, befolyásolva ezzel az állat bőrlégzését, a bőr vízáteresztő képességét, felborítva a szervezet ionegyensúlyát, ami végül az állat szívének leállásához vezet.

Kedves Látogató!

Az alábbiakban egy rövid összefoglalót olvashatunk azokról a szabályozókról és fogalmakról, amelyek a hazai fajok fogságban történő tartásának tilalmára illetve a kivételekre vonatkoznak.

Szakosztályunk a kétéltű- és hüllőbarát kertprogramját az MME Madárbarát kert programja mintájára szeretné elindítani. Az a felismerés vezérel bennünket, hogy az élővilág más tagjaihoz hasonlóan a kétéltűek és a hüllők is egyre inkább elveszítik élőhelyüket. 

A hüllők (Reptilia) a hagyományos, mára elavultnak számító rendszertani felfogás szerint a gerincesek altörzsének egyik osztályát képezték. Az élővilág evolúcióját jobban tükröző, ma használatos, úgynevezett kladisztikus rendszerekben a hüllők egy ún. parafiletikus csoportot alkotnak. A parafiletikus csoportok ugyan közös ősre vezethetők vissza, viszont nem tartalmazzák annak minden leszármazottját. A kladisztikus rendszerek a törzsfa egyes (különböző vastagságú) teljes ágait tekintik érvényes rendszertani csoportnak. Az ilyen csoportot monofiletikusnak nevezik, és tartalmaznia kell legfiatalabb közös őse valamennyi leszármazottját. A „hüllők” ezt a feltételt nem teljesítik, a hagyományosan hüllőnek tekintett állatokat tartalmazó törzsfaágnak feltétlenül magában kell foglalnia a madarakat is. A madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki (tehát gyakorlatilag maguk is túlélő dinoszauruszoknak tekinthetők), és a ma élő hüllők közül a krokodilok közelebbi rokonságban állnak velük, mint például a fürge gyíkkal.