Sokakat meglep, hogy a megfontoltan bandukoló sünök igazi alkalmazkodóművészek, olyannyira, hogy még az éjszakai belváros parkjaiban is össze lehet velük futni. Mivel nem túl válogatósak, férgeket, csigákat, rovarokat, rágcsálókat és gyümölcsöt egyaránt esznek, megtelepedésük egyik legnagyobb gátja a megfelelő búvóhely, különösen a hosszú téli álom időszakára megfelelő rejtekhely hiánya lehet, amint többféleképpen segíthetünk.
Nagyon sokan rettegnek – ahogy mondják „irtóznak” – leggyakoribb kisrágcsálóinktól, az egerektől. Pedig a kisrágcsálók (köztük a patkányok) rendkívül tiszta állatok, és ha felelőtlen, nemtörődöm szemetelésünkkel nem adunk nekik lehetőséget az elszaporodásra, érdekes szomszédságot jelenthetnek. Talán nem is él bájosabb, kecsesebb mozgású állat a közelünkben a házi egérnél, a nagyobb fülű erdei egereknél, nem is beszélve a miniatűr mókusokhoz hasonlító pelékről! Ne tartsunk tehát tőlük, inkább törekedjünk arra, hogy egy-egy képviselőjük megjelenjen és megmaradjon madárbarát kertünkben, és ha már ott vannak, próbáljuk meglesni őket.
A védett fürge, fali és zöld gyíkok még a nagyvárosok, így Budapest belső kerületeiben is előfordulhatnak, egyes helyeken gyakorinak is számítanak. Ezeknek az ártalmatlan, ugyanakkor fantasztikus színű és viselkedésű állatok megtelepedésének, megmaradásának legfontosabb feltétele, hogy a rovar táplálék mellett bőven találjanak búvóhelyeket is, és alaptalan félelmünkben ne bántsuk, üldözzük őket. Inkább szánjunk rá időt, és telepedjünk le a gyíkvárunk közelébe, és figyeljük meg ezeknek a fantasztikus állatkáknak a viselkedését!
A szaporodásuk kapcsán vízhez kötött, petékkel szaporodó, nyirkos mikroklíma-igényű kétéltűek közül a változatos méretű és formájú, érdekes életmódú békák néhány faja szerencsére a nagyvárosokban is a közelünkbe varázsolják a természetet. Különösen akkor, ha természetes és mesterséges eszközökkel segítjük a megtelepedésüket, megmaradásukat.
A nappali életmódot folytató nektárevő élőlények: rovarok, hüllők, madarak és emlősök nem csak az illatuk, de a színük alapján is keresik és találják meg a virágokat. Ezért érdemes megpróbálni filc virágutánzatokkal még vonzóbbá tenni a kolibri etetőket a lepkék számára.
Ahhoz, hogy az iroda- vagy panelház ablaka, erkélye, zöld előkertje vagy a kert vonzó legyen a rovarok számára, mindenekelőtt virágokra van szükség. Szerencsére akkor sem kell nélkülöznünk színüket, illatukat, ha nincsenek virágzó fák vagy bokrok a környéken, ilyenkor is ültethetünk lágyszárúakat, például árvácskát, hajnalkát akár balkonládába vagy csak egy cserépbe is. A nektárfogyasztó, virágport gyűjtögető rovarok számára így megfelelő táplálkozó- és szaporodóhelyet biztosíthatunk.
A darázsgarázs elsősorban a magányosan élő méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A magányos darazsak és méhek, amint azt a nevük is mutatja, nem agresszív nagycsaládokban élnek. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények 3-10 mm átmérőjű és 3-10 cm mély természetes, vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból, olyannyira, hogy Nyugat-Európa számos területéről el is tűntek. Nem véletlen, hogy az ottani természetvédők dolgozták ki a darázsgarázsokat.
Az időjárás szeszélyétől függően a december már többnyire „igazi” téli hónap, ennek minden szépségével és madárvédelmi feladatával. Amennyiben nem vagyunk felkészülve a madáretetésre, a tehetetlenség érzése miatt az öröm ürömmé válhat, hasonlóan ahhoz, amikor a karácsonyfát férfi társaink megpróbálják erre alkalmatlan eszközökkel farigcsálni. Ezért a következőkben bemutatunk néhány egyszerűen és gyorsan, a legtöbb otthonban megtalálható hulladék anyagból elkészíthető madáretetőt, melyek többsége itatóként is megállja a helyét.
Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Ezek a madarak az evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően - melynek egyik fontos elemét éppen a madárvonulás jelenti - természetesen emberi segítség nélkül képesek túlélni a telet, amit az etetés helyi szinten könnyebbé tehet számukra.
A sarlósfecskék - bár nem valódi fecskék, nem is énekesmadarak, a kolibrikkel közösen külön rendet (sarlósfecske-alakúak) alkotnak - életmódjukat és külső megjelenésüket tekintve fecskeszerűek. Ezek a madarak a repülő életmódhoz legszélsőségesebben alkalmazkodott gerincesek közé tartoznak, gyakorlatilag soha nem szállnak le a talajra, fészkeiket toronyházak, víztornyok, várfalak magasan lévő hasadékaiban alakítják ki.
