Egy francia gyűrűs kékbegyet fényképeztek le április 23-án, Soponya határában (Zsebők Tamás).

A piroslábú cankó (Tringa totanus) mindössze rigó méretű, az egyetlen mocsaras réteken, szikes tavak mellett fészkelő hazai fészkelő cankófajunk.  Régebben nagyon gyakori volt az összes, akár kisebb vízfoltok mellett megtelepedett, de a klímaváltozással járó aszály és kritikus élőhely-vesztés miatt állománya nagyon visszaszorult a Kárpát-medencében is. Hazai állományát ugyan 480-580 párra becsüli az MME, de a megfelelő vízvisszatartás hiánya, az intenzív agrárgazdálkodás és az elszaporodott szőrmés és szárnyas predátorok miatt egyre csökken. Fészkét zsombékra építi növényi anyagokból, lehetőleg sekély víz által körülvett lokális magaslaton. Fészekalja 4 tojásból áll, a fészekhagyó fiókák 25-28 nap alatt röpképesek lesznek. A telet a mediterrán térségben töltik, a hazánkban költő piroslábú cankók már júliusban elhagyják hazánkat.

A nagy goda (Limosa limosa) a nagyobb termetű, fészkelő parti madaraink közé tartozik. Mind vonuláskor, mind költési időszakban rendkívül feltűnő, hosszú lábú, hosszú csőrű, kifejezetten hangos madár. A 2000-es évek elejéig még nem volt ritka a március végi-áprilisi eleji vonulási csúcsán a 3000- 4000-es nagyságú godacsapat sem a lecsapolt alföldi halastavakon, azonban napjainkban ugyanott néhány száz madárnak is örül a terepmadarász. A hazai fészkelő-állomány az elmúlt 10 évben összeomlott, 50-60 párnál több sajnos már nem költ az országban. A klímaváltozás, a vízmegtartás hiánya, az egyre intenzívebbé váló agrárgazdálkodás komoly fenyegetettséget jelent a fajnak, úgy tűnik, hogy a szemünk előtt tűnik el Magyarországról ez a valaha gyakori, feltűnően szép madár.