Áramütés érte a maradék kevés jeladós kerecsenünk egyikét, Líviát. A tragikus esemény Törökszetmiklós határában történt, ahol a tetem még mindig fel van akadva az oszlopra. Az a sajnálatos esemény történt, hogy a maradék kevés jeladós kerecsenünk egyikét, Líviát (2009) agyonütötte az áram Törökszentmiklós határában. A kolléga megtalálta a tetemet, ami még most is fel van akadva a fordítóoszlopra. A terv az, hogy az elektromos szakemberekkel leszedetjük a madarat, és egyben jó lenne, ha szigetelni is lehetne, mert az oszlop alatt vagy egy tucat vörösvércse, egerészölyv, stb. teteme hever.

A hüllők (Reptilia) a hagyományos, mára elavultnak számító rendszertani felfogás szerint a gerincesek altörzsének egyik osztályát képezték. Az élővilág evolúcióját jobban tükröző, ma használatos, úgynevezett kladisztikus rendszerekben a hüllők egy ún. parafiletikus csoportot alkotnak. A parafiletikus csoportok ugyan közös ősre vezethetők vissza, viszont nem tartalmazzák annak minden leszármazottját. A kladisztikus rendszerek a törzsfa egyes (különböző vastagságú) teljes ágait tekintik érvényes rendszertani csoportnak. Az ilyen csoportot monofiletikusnak nevezik, és tartalmaznia kell legfiatalabb közös őse valamennyi leszármazottját. A „hüllők” ezt a feltételt nem teljesítik, a hagyományosan hüllőnek tekintett állatokat tartalmazó törzsfaágnak feltétlenül magában kell foglalnia a madarakat is. A madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki (tehát gyakorlatilag maguk is túlélő dinoszauruszoknak tekinthetők), és a ma élő hüllők közül a krokodilok közelebbi rokonságban állnak velük, mint például a fürge gyíkkal.