"- Hogy hívják a nagyobb fácánt? A hímet?!
- Fiúfácán!"
A fenti „megnevezést”, vagy hasonlóakat már biztos többen is hallhattunk gyerekektől – vagy akár felnőttektől is. A tudatformálás és ismeretterjesztés ma már nem könnyű feladat, pedig biztos többünket is – akik felnőtt fejjel a természet felé orientálódtak – ért gyerekkorunkban olyan impulzus, ami felébresztette bennünk a természet szeretetét, tiszteletét. Közösségi programjainkkal azt szeretnénk elérni, hogy az érdeklődő és nyitott emberek számára „kézzel fogható” legyen a természet, és a helyi csoport területén erre lehetőségeink korlátlanok. Célunk a környezettudatosabb társadalom kialakítása, de elsősorban az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat a programjainkon, tanulhassunk egymástól és tanuljunk meg "látni is - ne csak nézni".

A Bükki Helyi Csoport területén élő ragadozómadár állomány hazai viszonylatban igen jelentős. Már a kezdetektől kiemelten foglalkoztunk a leginkább veszélyeztetett fajok aktív védelmével. Első számú alanyunk ezen a téren a kerecsensólyom (Falco cherrug) volt, ehhez csatlakozott a parlagi sas (Aquila heliaca), kék vércse (Falco vespertinus), békászó sas (Aquila pomarina), vándorsólyom (Falco peregrinus) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus) védelme is. De nemcsak a ragadozómadár-védelem kiemelendő a helyi csoport munkájából...

Az észak-kelet magyarországi madártani csoportok története elég változatos és talán pontosan már vissza sem idézhető, de egy bizonyos: a "bükkiek" bevésték nevüket az MME történelmébe. A Bükki Helyi Csoport megalakulása egy fúzióval jött létre az egyesületet 5 évvel követve (1979). Jelenleg a csoport elnöke Szitta Tamás, aki Somoskői Péter (alelnök), Korompainé Szitta Emese (titkár), Godó Laura (titkárhelyettes), Hák Flóra (titkárhelyettes) az aktív tagok, valamint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság támogatásával működteti a szervezetet.