1981 óta végzünk természet- és környezetvédelmi szemléletformálást a 3 évestől idősebb korosztály részére. Az elmúlt 35 év alatt a város és a megye több ezer érdeklődője vett részt programjainkon.

A hüllők (Reptilia) a hagyományos, mára elavultnak számító rendszertani felfogás szerint a gerincesek altörzsének egyik osztályát képezték. Az élővilág evolúcióját jobban tükröző, ma használatos, úgynevezett kladisztikus rendszerekben a hüllők egy ún. parafiletikus csoportot alkotnak. A parafiletikus csoportok ugyan közös ősre vezethetők vissza, viszont nem tartalmazzák annak minden leszármazottját. A kladisztikus rendszerek a törzsfa egyes (különböző vastagságú) teljes ágait tekintik érvényes rendszertani csoportnak. Az ilyen csoportot monofiletikusnak nevezik, és tartalmaznia kell legfiatalabb közös őse valamennyi leszármazottját. A „hüllők” ezt a feltételt nem teljesítik, a hagyományosan hüllőnek tekintett állatokat tartalmazó törzsfaágnak feltétlenül magában kell foglalnia a madarakat is. A madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki (tehát gyakorlatilag maguk is túlélő dinoszauruszoknak tekinthetők), és a ma élő hüllők közül a krokodilok közelebbi rokonságban állnak velük, mint például a fürge gyíkkal.

A kétéltűek (Amphibia) a gerincesek altörzsének egyik osztálya. Tudományos nevük az amfíbiosz ógörög szóból származik, ami kettős életet jelent. Arra utal, hogy a kétéltűek legtöbb faja kifejlett korában szárazföldi életmódot folytat, de szaporodni visszatér a vízbe, és egyedfejlődésük első szakasza is ebben a közegben zajlik le. E tipikus életmenettől mindkét irányban vannak eltérések, így akadnak kétéltűek, melyek szinte függetlenítették magukat a folyékony víztől, és vannak olyanok, amelyes egész életükben nem lépnek szárazföldre.