A kígyászölyv már a korai ragadozó madár kutatások során is rejtélyesnek számított a többi nagy testű fajhoz viszonyított nehézkes kutathatósága miatt. Ez elsősorban a faj különleges költésbiológiájának köszönhető (egyetlen tojást rak, méretéhez képes nagyon kisméretű fészket épít, gyakran váltogatja a fészek helyét, ha csak teheti, tűlevelű fákra épít, hatalmas territóriumot tart, mivel táplálék specialista). 

Az egyik legkisebb termetű sasfaj hazánkban, de az egerészölyvnél nagyobb termetű. A békászó sas testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres. A testtömege 1100–2000 gramm közötti.

Az uráli bagoly földrészünkön a Kárpátokban, a Dinári-hegységben, és Észak-Európában költ. Ázsiában Japánig terjed fészkelő területe. Magyarországon elsősorban az Északi középhegységben vannak legfontosabb fő költőterületei és legnagyobb számban a Zempléni és Bükk hegységben költ.

Apró termetű, arasznyi bagoly. Egyetlen vonuló bagolyfajunk, a telet Afrikában tölti. Erre a hosszú útra azért kell vállalkoznia, mert apró termete miatt többnyire csak nagyobb rovarokat tud levadászni, melyekkel télen nálunk nem találkozhat.

A héja erdeink egyik tipikus generalista ragadozómadara. Szinte bármilyen élőhelyen előfordulhat, de megfelelő fészkelési lehetőség hiányában a nagyon nyílt területeken csupán kóborló példányokkal találkozhatunk. Bár jobban kedveli a mozaikos sík-és dombvidéki élőhelyeket, a középhegységi erdőterületeket és a hullámtéri erdőket, de ettől függetlenül a települések közelségétől sem idegenkedik.

A rétisas eurázsiai elterjedésű, az elterjedési terület egészét tekintve nem ritka faj. Érzékeny azonban élőhelyének állapotára és az emberi zavarásra, ezért jó indikátora a környezeti állapotnak. Magyarországon fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke példányonként egymillió forint.

Hatalmas elterjedési területe – az északi részek kivételévek – kiterjed szinte egész Európára, miközben Ázsiában a palearktikus részeken éppen úgy megtalálható, mint a déli csapadékos vidékeken. Afrikában a Szahara térségének kivételével mindenütt találkozhatunk vele. Európai állománya 64 000 – 100 000 pár közötti, amely a világállománynak mindössze 5-24%.

A vándorsólyom az 1960-as években a DDT miatt bekövetkezett mérgezések, illetve a szaporodását gátló hatások miatt Európa és Észak-Amerika nagy részéről, így Magyarországról is kipusztult.