Harkályodúk másodlagos hasznosítói Munkacsoport / Woodpecker Cavities Secondary Users Working Group
Az elhagyott harkályodúk természetes búvóhelyet, életteret jelentenek számos élőlény számára. Az újonnan beköltözők - azaz a másodlagos hasznosítók - az odúkat a maguk igényei szerint alakítják tovább, akár rövidebb, átmeneti jelleggel, akár hosszabb ideg használják. Ennek megfelelően, az egyes odúknak, valamint a harkályok táplálékkeresése által lyuggatott és a különböző funkciójú odvakat rejtő fáknak az élettörténetét is sokféle egymást váltó faj, és azoknak akár több generációja alakítja.
Vajon milyen élőlények és milyen célból választják a harkályok felhagyott odúit? Hogyan hat a másodlagos használók tevékenysége a harkályok populációira, hatnak-e és ha igen, hogyan hatnak egymásra? A „Harkályodúk másodlagos hasznosítói” Munkacsoport változatos módszertani eszköztár, sok terepi megfigyelés, hazai és nemzetközi munkakapcsolatok révén, a különböző taxonok (gerinctelenek és gerincesek) és módszerek szakértőinek bevonásával szeretne a feltett kérdésekre választ kapni. A munkacsoport várható eredményei, azon túl, hogy lényeges új faunisztikai adatokat szolgáltathatnak, a másodlagos hasznosító fajok ökológiai szerepének és az erdők bonyolult ökoszisztémájának jobb megértéséhez is érdemben járulnak hozzá, akárcsak a célfajok, a harkályok védelmének sikerességéhez is.
Woodpeckers are important keystone species. The cavities these birds create are often used by other animal species, as nesting and denning sites, roosting and sleeping sites, or as food stores. Such species - birds, mammals, invertebrates - are known as secondary cavity-users. Some adapt woodpecker old cavities according to their own particular needs, others simply use them as they find them, and they can be used short-term or long-term.
Which animals use such holes? And precisely why? How do the activities of secondary users affect woodpecker populations? How do the primary and secondary users interact? Our group seeks to find answers to these questions and others using methodology and field observations, and by drawing on the expertise of experts in invertebrates and vertebrates. In addition to providing faunistic data, we hope that any results gained by our working group will contribute to a better overall understanding of the ecological role played by both woodpeckers and secondary cavity-users and the complex ecosystems of wooded habitats.
Koordinátor / Coordinator: Dr. Tóth Mária: E-mail: maria.ronkay@gmail.com
Amerikai pettyeslile a Hortobágyon
2021. szeptember 19.-én, a déli órákban, egy amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) került elő a Hortobágyon. Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, ez lehet az első hortobágyi adata a fajnak, de hazánkban is mindössze csak ötödik alkalommal regisztrálták
2021. szeptember 19.-én, a déli órákban, egy amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) került elő a Hortobágyon. A nászruháját már szinte teljesen elvesztett madár a Csécsi-halastó szárazon lévő 7-es tavának halágya mellett tartózkodott. Röviden fürdött, tollászkodott, majd berepült a tó közepére. A leggyorsabban a helyszínre érkező környékbeli madarászok még láthatták itt a madarat, amely rövidesen távozott a medencéből. A nap során többször változtatta a helyét, végül a lecsapolás alatt álló 5-ös medencében kötött ki. Legtöbbször a későbbiekben is ezen a tavon volt látható, ahol az a következő napokban sok érdeklődőnek sikerült megfigyelni a madarat. Többször társult egy aranylilével, így remekül össze lehetett vetni a két hasonló fajt.
Amerikai pettyeslile (Fotó: Nagy Miklós)
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, ez lehet az első hortobágyi adata a fajnak, de hazánkban is mindössze csak ötödik alkalommal regisztrálták. Legutóbb tavaly októberben figyeltek meg egy példányt Apaj mellett.
Az egyik leghosszabb távon vonuló faj lévén nem meglepő, hogy Európában is a leggyakrabban feltűnő újvilági partimadarak közé tartozik, azonban előfordulásai leginkább a tengerpartok mellékére korlátozódnak, egyedei a kontinens belsejébe csak ritkán vetődnek el. Magyarországon kívül megfigyelték már Lengyelországban (3), Ausztriában (2), Csehországban (1), Horvátországban (1), Szerbiában (1) is. (Forrás: www.tarsiger.com). Bár minden hónapból van európai adata, azonban jellemzően szeptember végén, illetve októberben kerül a megfigyelők szeme elé.
A madár a Csécsi-halastavon kerül szem elé (Fotó: Nagy Miklós)
Felbukkanása talán összefüggésbe hozható az Atlanti-óceánon tomboló hurrikánokkal. A megfigyeléséhez közeli időpontban több, kontinensünkön kifejezetten ritka amerikai partimadár faj (alaszkai partfutó, kanadai lile, rövidcsőrű cankógoda) is felbukkant Európában.
Nagy Miklós
Gyűrűs darvak a Hortobágyon
Folyamatosan érkeznek a darvak a Kárpát-medencébe, az Alföld háborítatlan területeire, ezen belül legnagyobb számban a Hortobágyi Nemzeti Park pusztáira. Az észak-európai darvak őszi vonulása rendkívül látványos jelenség, ilyenkor sok madárbarát keresi fel a legjobb darunéző helyeket.
Darules közben aránylag sok gyűrűs példányt észlelnek a megfigyelők. Ha a gyűrűkombinációt vagy a gyűrűkódot – a viszonylag nagy távolság ellenére is – sikerül pontosan azonosítani, a Madárgyűrűzési Központ (ringers@mme.hu) fogadja az adatokat.
Gyűrűkombinációs jelölésű daru a Hortobágyon (Fotó: Nagy József)
Szeptember 15-én egy számunkra különleges történetű madarat sikerült lencse végre kapni Újszentmargita határában (Hajdú-Bihar megye, Nagy József). Ezt a darut, hat társával együtt 2017 novemberében, egy sűrű ködös napon fogták be Csongrád-Csanád megyében és szállították be a Szegedi Vadaspark Madármentő telepére. 2017. november 28-án jelölték meg a két fiatal és 5 felnőtt darut színkombinációs jelzéssel (3-3 színes gyűrű a két csüdön) és engedték szabadon Szatymaz határában, a Fehér-tónál. A hét elengedett madár közül eddig négyet figyeltek meg a későbbiekben itthon. A most észlelt - fiatal korában gyűrűzött - példány minden évben szem elé került egy vagy több gyűrűleolvasás erejéig, legtöbbször a Hortobágyon, de 2018-ban a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén is látták.
A most megfigyelt madár 2017-ben a jelölését és elengedését követően (Fotó: Lukács Katalin Odett)
Mivel Magyarországon csak rendkívül ritkán fészkel, a hazai jelölések csak a véletlen befogott példányokra korlátozódnak. Az északi fészkelési területeken a darvakat fiókakorban jelölik.
A hazai Madárgyűrűzési Adatbankban összesen 672 daruról több mint 3000 megfigyelési adatot tartunk nyilván. Ezeket többségében Finnországban jelölték.
A nagytestű madarakra számtalan veszélyt rejt a sűrű köd, ilyenkor előfordul, hogy egy madár vagy kisebb csoport eltéved és berepül vagy besétál a településekre. A ködben történő repülés a távvezetékekkel átszőtt vidékeken végzetes lehet a madarakra, ezért az ilyen eltévedt és befogott példányokat a köd felszállta után, tiszta időben engedik el a természetvédelmi szakamberek.
A 2017-ben, első éves korában kalandosan kézrekerült és megjelölt daru szép felnőtt korú madár lett (Fotó: Nagy József)
A daru Eurázsia sűrű aljnövényzetű vizes élőhelyein fészkel. Ősszel nagy csapatokban vonulnak déli irányba. A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú gyülekezőhelye. A madarak nagy része az állandó fagyok beálltával áll tovább dél-európai és észak-afrikai telelőterületeik felé.
További információ a daruról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-grugru