A monitoring története bővebben

Az 1970-es évek
Az MME-ben, annak 1974-es megalakulásától kezdve, zajlanak a madarak hazai előfordulásával és egyedszámával kapcsolatos adatgyűjtő programok, kezdve a ritka ragadozómadár-fajok állományainak felmérésével, a faunisztikai adatok gyűjtésével, a vízimadarak szinkron-számlálásával vagy a fehér gólyák fészkeinek és fiókáinak számbavételével. A felméréseket korábban egy-egy munkatársunk vagy aktív tagunk koordinálta, és gyakran valamelyik szakosztály keretében végezték a munkát, de az 1990-es évekig nem volt egy központi szervezeti egység, amely szervezte és irányította volna ezeket.

Az 1980-as évek
Ezekben az években zajlott az ún. Ponttérképezési program, melynek keretében a hazai fészkelő madárfajok elterjedési adatait gyűjtöttük, s ezeket az adatokat használta az Európai Madárszámlálási Tanács (European Bird Census Council, EBCC) az első európai fészkelőmadár-atlasz – amely tartalmazta a magyarországi adatokat is – előkészítő munkálatai során. 1988-ban Moskát Csaba kezdeményezésére indult el a Dán rendszerű pontszámlálási program, amely döntően a gyakori erdei fajok monitorozását tűzte ki célul, évente 20–50 résztvevővel, a felmérők által kiválasztott helyszíneken.

Az 1990-es évek 
Az évtized elején az MME vezetősége és a madarak felmérésével foglalkozó munkatársak elérkezettnek látták az időt, hogy újabb, immár országosan szervezett madármonitoring-programokat indítsunk, egy külön erre létrehozott szervezeti egység koordinálásával. Ez lett az MME Monitoring Központja. 

1992 
Novemberben megalakult az Állományfelmérő Szakosztály, melynek vezetősége segítette és felügyelte a központ működését. Az évtized első felében munkatársaink a mindössze két számban megjelent ÁSZ Híradó című kiadványban számoltak be az újabb programokról és eredményekről. A központ vezetését akkoriban Boros Emil, később Tóth László, majd 1999-ig Szimuly György látta el.
A központ és a szakosztály az 1990-es években koordinált még néhány régebben indult programot, mint amilyen a Vonuló vízimadár monitoring (VVM) és a Dán rendszerű énekesmadár-pontszámlálás. Előbbi irányítását Molnár Lászlótól (Fülöpháza) ekkor már Horváth Gábor és Szimuly György vette át, utóbbit pedig Bőhm András és Szinai Péter.
Jelentős lépés volt 1992-ben a Ritka és telepesen költő madárfajok monitoringja (RTM) elindítása holland példa alapján. Ez a program az 1997-ben indult Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) szerves részét képezi még ma is. Ekkor alkalmaztuk először mintavételi egységként a 2,5 x 2,5 km-es UTM-négyzeteket, és már rendelkeztünk a felmérésekhez szükséges térképekkel az ország egész területére. Ezek az első UTM-hálóval ellátott térképek 1:100 000 méretarányúak voltak, és az eredeti színes térképszelvényekre rajzolták fel az „UTM-rácsozatot”. Ezen eredeti példányok másolatai szolgáltak munkatérképként az RTM-felmérések során, egészen 1998-ig, amikor az újabb program terepi adatgyűjtéséhez már jóval nagyobb felbontású térképekre volt szükség.

1998
Újabb mérföldkő volt 1998, amikor új felmérőprogramot indítottunk a gyakori, jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változások hosszú távú nyomon követésére. A Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) nevű program elindításának előzménye, hogy az EBCC egy olyan egységes módszer szerinti programot szeretett volna indítani Európában, mellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhelytípusokon végbemenő változásokat az ott fészkelő madárállományok alapján. A módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel, s az első években az RSPB (Brit Királyi Madárvédelmi Társaság) finanszírozta az Európában modellnek tekintett monitoringot.

A program jó lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy a madarak segítségével mérni tudjuk az Európai Unióhoz való csatlakozás  környezetre és az élővilágra kifejtett hatásait .

1999
A Monitoring Központ 1999-től a Nyíregyházi Egyetem Környezettudományi Intézetének épületében tevékenykedik, ahol megfelelő infrastruktúra áll rendelkezésre ahhoz, hogy a 21. század fordulóján megfelelő színvonalon tudjuk kiszolgálni az egyre nagyobb számú önkéntes munkáját. Az egyetemmel való együttműködés keretében a központ munkatársai részt vállalnak a környezettan és biológia szakos hallgatók gyakorlati képzésében, az érdeklődő diákokat nagy számban vonták be gyakornokként a terepi és az adatrögzítő munkába, s számos hallgató szakdolgozati kutatómunkáját is a központban végezte. Munkánkat szoros együttműködésben végezzük az egyetemen dolgozó Prof. Dr. Szép Tiborral, akinek a kezdetektől fogva kulcsszerepe volt az MME monitoring tevékenységeinek fejlesztéseiben és tudományos igényességű elemzéseiben.

2004
2004-től az MME webszervereinek üzemeltetését is a Monitoring Központ végzi, s ekkor kezdődtek meg az adatbázisaink online elérhetőségét biztosító fejlesztések is. Először a fehér gólyák fészekadatbázisa készült el, így 2005-től a gólyafelmérések adatait már a weben tölthették fel önkénteseink. Ettől kezdve számos fajmegőrzési projekt honlapját fejlesztettük és működtettük, majd újabb online adatbázisokat állítottunk szolgálatba. Így 2009-től az odútelepek adatgyűjtése, majd 2010 után az RTM, az MMM és a VVM is elérhető lett az interneten keresztül. 

2010
A  fecskék védelmének éve , ennek apropóján egy olyan adatbázist fejlesztettünk és indítottunk útjára, amelybe mindenki tölthet fel adatokat, aki figyelemmel kíséri a fecskék életét az érkezéstől a távozásukig. 

2013
Aa gyurgyalag lett az év madara, ezért ettől az évtől a fecskés adatbázisban a gyurgyalag-fészkelőhelyek és -megfigyelések adatait is gyűjtöttük, és a rendszert is átkereszteltük Fecske- és gyurgyalagfigyelő adatbázisra.

2014
Elindítottuk a Madáratlasz Program (MAP) adatgyűjtéseit azzal a kettős céllal, hogy a  második európai madáratlasz számára a szükséges információk rendelkezésre álljanak, valamint elkészülhessen az első magyar madáratlasz is. Közel tízéves előkészítés, tervezés, adatgyűjtés, adatfeldolgozás és -elemzés, megírás, lektorálás után jelent meg Magyarország madáratlasza 2021 szeptemberének végén (Szép et al. 2021), amely a 2019 végéig hazánkban természetes módon előfordult 420 madárfaj állományáról, elterjedéséről, állományváltozásáról és természetvédelmi helyzetéről rendelkezésre álló ismereteket foglalja össze. A MAP-adatbázis fejlesztéseit a könyv megjelenése után is folytattuk, s napjainkban is ez az MME madártani adatgyűjtő programjainak fő felülete.

2020
Elérkezettnek láttuk az időt, hogy a terepi adatgyűjtést egy praktikus és könnyen használható mobiltelefonos applikációval támogassuk, ezért elkezdtük a TURDUS-alkalmazás fejlesztését, melynek első verziója 2021 májusától érhető el Android és iOS operációs rendszert használó mobileszközökön. Először a MAP-adatgyűjtést szolgáló modulok készültek el, majd 2022 tavaszától az MMM terepi számlálásait is lehet itt rögzíteni. Ezen fejlesztéseket a LIFE17 IPE/HU/000018 – LIFE-IP GRASSLAND-HU azonosítójú LIFE Nature pályázat támogatásával valósítottuk meg.

2022
A Közösen a természetért elnevezésű, LIFE NGO4GD/HU/000037 számú projekt részeként kezdtük el a TermészetLesen program fejlesztését, melynek keretében megújítottuk a korábbi fehérgólya- és fecskefigyelő adatbázisokat (Gólyales és Fecskeles néven), valamint új, az MME tevékenysége iránt érdeklődő, de nagyrészt laikus lakosságot is megcélzó programokat indítottunk (Téli madárles és Tavaszi természetles), természetesen ez utóbbi kettő is adatgyűjtő rendszerünkhöz kapcsolódik. A TermészetLesen program valamennyi adatgyűjtő modulját beépítettük a TURDUS nevű mobilapplikációba is.
 

A fejezethez felhasznált irodalom: 

Báldi, A., Moskát, Cs. & Szép, T. 1997. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IX. Madarak. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Boros, E. & Tóth, L. (szerk.) 1995. ÁSZ Híradó. 2. szám. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Hagemeijer, W. J. M. & Blair, M. J. (eds.) 1997. The EBCC atlas of European breeding birds. Their distribution and abundance. T & A D Poyser, London.
Szép, T. (szerk.) 1993. ÁSZ Híradó. 1. szám. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Szép, T. & Waliczky, Z. (szerk.) 1993. Ritka és telepesen költő madárfajok fészkelőállományának monitoring programja. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Szép, T.  & Nagy, K. 2002. Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) 1999-2000. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Szép, T., Csörgő, T., Halmos, G., Lovászi, P., Nagy, K. & Schmidt, A. (szerk.) 2021. Magyarország madáratlasza. Agrárminisztérium – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Tóth, L. (szerk.) 1997. Útmutató a dán rendszerű énekesmadár pontszámláláshoz és a madárhangok felismeréséhez. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Waliczky, Z. 1991. Beszámoló az énekesmadarak monitoring típusú állományfelmérésének első két évéről. Aquila 98: 163–168.