A darázsgarázs elsősorban a magányosan élő  méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A magányos darazsak és méhek, amint azt a nevük is mutatja, nem agresszív nagycsaládokban élnek. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények 3-10 mm átmérőjű és 3-10 cm mély természetes, vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból, olyannyira, hogy Nyugat-Európa számos területéről el is tűntek. Nem véletlen, hogy az ottani természetvédők dolgozták ki a darázsgarázsokat.