A Sárrét valamikor még a folyószabályzások előtt vízjárta vidék volt. Mai arculatát a gátak építése, a csatornák kiásása, tehát a víz távoltartása határozta meg. A kiszáradt terület lehetőséget biztosított a szántóföldi gazdálkodás és legelő állattartás térhódításának. A rosszabb minőségű talajokon még ma is nagy kiterjedésű puszták maradtak fenn, otthont adva féltett természeti értékünknek, a túzoknak. Ki ne hallott volna Dévaványáról, a Túzokrezervátumról? Ez a terület ma már a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozik, mely nyugalmat és gazdálkodókkal egyeztetett életteret biztosít a túzokok, és más veszélyeztetett fajok számára.